Naturmagazin Átalakulás alatt….
Nyerünk-e önbecsülést, ha megfelelünk másoknak? Mitől fojtjuk el önmagunkat? Hogy lesz ebből gombóc a torokban? Miért pont a pajzsmirigyet támadja? A megfelelni másoknak „kényszere”.
Már pici korunktól fogva úgy nevelnek bennünket és mi is így neveljük gyermekeinket, hogy feleljünk meg mások elvárásainak.
Ez része a világunk működésének, úgy hisszük egyfajta alapszabály a társadalmi együttélés érdekében. Mi is megfelelünk mások elvárásainak, s ők is megfelelnek a mieinknek.
Megfelelni másoknak – Mi a rossz ebben?
Mindenki mást vár el tőlünk, ezért egyszer csak választanunk kell, hogy kinek az elvárásának akarunk megfelelni. A főnökünkének, aki szeretné, ha túlóráznánk vagy a párunkénak, aki az ellenkezőjét szeretné. Az ellentétes elvárások viharában élünk és mi történik?
Stressz alakul ki, mert nem tudunk egyszerre több elvárásnak megfelelni. És ebben a mi igényeink még nincsenek sehol…
Belegondoltál már abba, hogy és hol vagy te ebben a folyamatban?
Hova teszed ilyenkor azt az érzésedet, hogy lehet, hogy a főnököm is elvár valamit, meg a párom is, én meg csak pl. olvasnék egy jó könyvet, vagy elmennék tornázni, mert persze az is elvárás, hogy jól kéne kinéznem.
Hogy is szoktuk ezt megoldani? Mi a hatása a „megfelelni másoknak” vezérelvének?
Az általános gyakorlat, hogy féltjük az állásunkat, tehát a párkapcsolatunk rovására a főnök elvárásának felelünk meg. Aztán hazamegyünk és igyekszünk otthon is helytállni. Végül kiderül, hogy önmagunkra már nem marad elég idő és megtanuljuk elfojtani a saját igényeinket, vágyainkat. Megtanulunk megalkudni az elvárások tengerében azzal, hogy a saját magunkkal szembeni elvárásokat lentebb adjuk.
Mi történik, amikor elfojtjuk a saját igényeinket? Mi a jó ebben?
A pajzsmirigy a testünk önkifejezésért, önmagunk igényeinek megvalósításáért, a saját igazságunk érvényesítéséért „felelős” szerve. A pajzsmirigy által termelt hormonok szintje akkor és addig áll egyensúlyban, amíg a külvilággal való kapcsolatunk is egyensúlyban van, azaz nem nyomjuk el saját magunkat valamilyen cél érdekében és másokat sem próbálunk „elnyomni” a saját céljaink érdekében. Ha elfojtjuk saját igényeinket, ha háttérbe szorítjuk saját magunkat, ha feláldozzuk magunkat akkor lehet, hogy pillanatnyilag jól érezzük magunkat, mert teljesítettük az illik megfelelni másoknak nevű társadalmi elvárást.
Sikerült érzést nyerünk abból, hogy pl. a főnök megdicsér vagy a párunk elismeri, hogy jót főztünk, mikor mi inkább tornáztunk volna. Ez a siker érzés azonban hamar elpárolog és marad állandó társunk az „engem nem értenek meg” (hisz nem is fejezem ki valódi igényeim), a „velem mindenki igazságtalan” (pedig én áldozom fel önmagam és én félek kifejezni magam) és persze a gombóc érzés a torokban (el kell fojtanom a mondandóm és érzéseimet, le kell nyelnem valamit, amit nem akarok). Pedig mindent megtettünk, mindenhol teljesítettünk, teljesült a megfelelni másoknak tudatalatti parancsa.
Mit csináljunk, ha egészséges pajzsmirigyet szeretnénk?
Először is nézzünk bele mélyen magunkba. Miért akarunk megfelelni másoknak?
Van ennek egy nagyon fontos oka: önbecsülés, önbizalom. Az a tudatalatti programunk (sok esetben, de nem mindig), hogy kell nekünk a környezetünk megerősítése arról, hogy valakik vagyunk, azaz bízhatunk magunkban, hogy van okunk becsülni önmagunkat.
Azaz, ha egészséges pajzsmirigyet szeretnénk, akkor meg kell tudnunk bízni önmagunkban, meg kell tudnunk becsülni önmagunkat. Ekkor leszünk egyensúlyi kapcsolatban a külvilággal.
Ráadásul, ha ez meg van, akkor nincs szükségünk többé arra, hogy önigény feláldozó módon próbáljunk másoknak megfelelni. Ettől még meg fogunk felelni másoknak, de már úgy, hogy önmagunk érdekeit is tudjuk képviselni, azok is teljesülnek.
Azaz képessé válunk nyertes-nyertes módon kapcsolódni másokhoz. Ha így teszünk, akkor a pajzsmirigyünk is egészségessé válik (ha csak ennyi volt az egyensúlytalan hormon termelődés oka, de természetesen lehet még sok más ok is).
Jelenti-e ez azt, hogy többé ne akarjunk megfelelni másoknak?
Nem. Csak a megfelelés kényszerétől, magától a kényszertől kellene megszabadulnunk. A megfelelés lehet szeretettel teljes is, amikor te is úgy „felelsz meg”, hogy ez a jóindulatodból, a szeretetedből, a jóakarásodból, tiszta szándékodból fakad. Így lesz nyertes-nyertes a kapcsolódás másokkal, ahol minden érintett jól érzi magát. Ez teljesen más megfelelés (talán már nem is megfelelés), mint az, amikor valami kényszerít arra, hogy megfelelj, pl. félelem, aggódás, veszteség lehetősége, stb. A megfelelés, mint kényszer egyik legfontosabb gyökere a kívülről várt önbizalom, önbecsülés.
Kin múlik valójában az önbecsülés, önbizalom?
RAJTUNK. Csak mi tudjuk önmagunkat becsülni, mi tudunk hinni magunkban. Ki tudná képviselni a mi érdekünket, ha mi magunk nem tesszük? Lesz-e attól önbecsülésünk, hogy megfelelünk másoknak? Lesz, de csak rövid ideig. Hosszú távon mi vagyunk a kulcs, nekünk kell önmagunkat megbecsülni.
Hogyan legyen önbizalmunk, önbecsülésünk?
Ha a gondolkodásunkon változtatunk, akkor ezt is meg tudjuk oldani. Mit gondolsz hol van a pajzsmirigyet vezérlő központ? Hát az agyban, az agyalapi mirigyben….
Hogyan változtassunk a gondolkodásunkon?
Mindnyájan tapasztaltuk már, hogy erről dönteni kevés. Erről mantrázni, kevés. Erről alfa agyhullám meditációban kevés programozni. Miért? Mert a tudatunk csupán a viselkedésünk, szokásunk, érzéseink, gondolkodásunk 5-8%-a. Ha változtatni akarunk, akkor a gondolkodásunkat tudatalatti szinten kell megváltoztatni, ő a 88-95%. Ennek módszere a Theta Healing, ami a theta agyhullámnak köszönhetően a tudatalatti szintjén képes önbizalmat, önbecsülést „programozni”.
Ezt te magad is meg tudod csinálni magadnak, ha megtanultad a módszert használni (3 nap). Ha szeretnél erre képes lenni, gyere el egy Theta Healing Alap tanfolyamra vagy próbáld ki a gyakorlatban az egyik nyílt napon.
