Kék Jód mentette meg sokak életét

A kék jód életeket mentett a Gulágon. Mi ez a szer? Mire használják a népi gyógyászatban? Ki találta fel?

Népi gyógyászat

Ma ott tartunk, hogy tehetetlenül áll a szülő a magas lázban fekvő beteg gyermeke mellett, de ugyanúgy nem tud mit kezdeni magával se egy gyomorrontás, meghűlés vagy hasmenés esetén. Nem így volt ez régen, gyerekkoromban. Édesanyám tudta, hogy ha magas volt a lázunk, ecetes-vizes borogatást helyezett a talpunkra, ha fájt a hasunk, akkor meg kell masszíroznia a karunkat, a kézfejünket, esetleg a fejünket, ha meg voltunk hűlve, akkor poharakat vetett ránk (szaknyelven: megköpölyözött), ha fájt a hátunk – mustárlapot ragasztott rá. Ismerte a szenes vizet, a vizeletterápiát, amikor meg kifogyott az egyéb ötletekből, imával fordult segítségért a szentekhez. Segítettek! Odafönn meghallgatnak minden szívből jövő imát.

A népi gyógymódok rendre változnak, újulnak az idők követelményeihez igazodva. Talán így került sor az egyik legnépszerűbb orosz népi gyógyszer feltalálására is, a legendás kék jódra.

Dr. Mohnács – a kék jód feltalálása

Feltalálója Vlagyimir Onufrijevics Mohnacs – orvos, a kémiai tudományok kandidátusa és a biológiai tudományok nagydoktora. Ő volt az, aki a Gulág egyik barakkjának megbízott orvosaként mint rab, elsőként elkészítette a „fekete kását” (így nevezték rabtársai ezt a gyógyszert) a szemétre szánt burgonya hajából és néhány csepp alkoholos jódoldatból. Foglyok százait gyógyította meg a bélfertőzésektől és egyéb bántalmaktól ezzel a gyógyszerrel. Ami akár a sors iróniájának is nevezhető, a kék jód bizonyítottan gyógyító hatása ellenére nem lett hivatalosan elismert gyógyszer, ám annál nagyobb teret hódított a népi gyógyászatban. Kevés olyan ház van ma Oroszországban, ahol a kerozin, a 3%-os hidrogén-peroxid, a csípős paprikával érlelt vodka, a körömvirág és homoktövis kivonata mellett ne lenne ott a népi gyógyszerek között a kék jód.

Mit gyógyítanak kék jóddal a népi gyógyászatban?

Kék jóddal gyógyítják a fejfájást, az anginát (torokgyulladást), a stomatitist (szájnyálkahártya gyulladást), gyulladásos jellegű nőgyógyászati betegségeket, dysenteriát (vérhast), diabetest (cukorbajt) és rákot. Nem említettem, de egyértelmű a használata jódhiány megelőzésére. Nyílt titok, hogy hazánkban is a lakosság nagy részének a szervezetében a jódhiány katasztrofális mértékű, főképp az iskoláskorú gyerekek körében.

Mi is a kék jód?

A jód eléggé mérgező anyag ahhoz, hogy könnyelműen vagy felelőtlenül bánjunk vele. A kék jód volt az első olyan készítmény, amelyben közömbösült a jód toxikus hatása.

 A kék jód – a jód és a keményítő egyesítése, amitől az oldat jellegzetes sötétkék színt kap. Ezt a kémiai kötést korábban is ismerte a tudósvilág, de senkinek se jutott eszébe, hogy fogyassza az így nyert vegyületet, még kevésbé gondoltak arra, hogy gyógyításra alkalmazzák. Pedig ez a keményítőből készült kék ital egy olyan komplex vegyi kötéssel rendelkezik – a jód pontos adagolása mellett – amelyben ez az elem (a jód) biológiailag aktív és nem toxikus formában jelenik meg. A jód ilyen formában jelenti az élő szervezet számára a szükséges mikroelemet.

Ennek a jódkötésnek a hasznosságát már a múlt század elején tanulmányozták a tudósok, de a gyakorlati (tömeges) alkalmazását jóval később, a történelem eseményei kényszerítették ki a szentpétervári orvos-kutatóból, aki korábban aktív részese volt a kék jóddal kapcsolatos különböző kísérletezéseknek. Neki köszönhető a kék jód (tudományos nevén: amilojodin) csodával határos sajátosságainak a tanulmányozása és leírása.

Kicsoda Dr. Mohnács?

Vlagyimir Onufrijevics Mohnács orvos, magasan képzett ember, 1937-ben a Szovjet Tudományos Akadémia Kémiai kutatóintézetének Távol-keleti Tagozatát irányította. Karrierje megtört, mivel ellenforradalmi tevékenységgel vádolták. A bíróság 10 év börtönbüntetésre és 15 év száműzetésre ítélte.

Hogyan mentette meg sok száz rab életét a Gulágon?

Vlagyimir Onufrijevics személyesen megtapasztalhatta a Gulág-élet összes nehézségét és szörnyűségeit, mindazt, ami egy politikai fogoly életébe beleférhet. A kegyetlenül nehéz fizikai munka az erdőirtásoknál és a bányákban, a teljes fizikai és morális kimerültséget, a kilátástalanságot eredményezte. A nagy létszámú tömött barakkokban 150-200 fogvatartottnak mindenért (gyakran ok nélkül is) kemény fenyítés járt.

Így hát nem csoda, hogy a rabok gyakran lebetegedtek, a járványok meg állandó kísérői voltak a láger életnek. A legnagyobb gondot az 1940-ben kitört vérhas-járvány jelentette, amely súlyos formában zajlott, véres hasmenés, hányás kísérte, egyesek eszméletüket vesztették. Az emberek százával haltak meg, helyükre pedig újabb szerencsétlenek kerültek. Hatalmasodott a járvány, az egyszerű barakkokat kórházakká alakították át. Ezekben a kórházakban fogoly-orvosok látták el a betegeket. Itt végzett orvosi szolgálatot a politikai fogoly Dr. Mohnács, aki maga is áldozatává lett a járványnak. Előbb magán próbálta ki a keveréket, amit összeszedett krumpli hajából és a tábori felcsertől kért jódból állított elő. A barakkok lakói „fekete kásának” nevezték ezt az ennivalót. Vlagyimir Onufrijevics mindenkinek napi 5-6 alkalommal adott egy evőkanállal ebből a „kásából”. Az eredmény megdöbbentő volt. A betegek meggyógyultak tőle, az egészségeseket pedig elkerülte a járvány.

Dr. Mohnács visszaemlékezése

Nem sokkal később a tábor egészségügyi személyzete jóvoltából Dr. Mohnács engedélyt kapott a Szovjetunió többi Távol-keleti táborában (lágerében) is alkalmazni módszerét. Életének erre a szakaszára így emlékezik vissza Vlagyimir Onufri­jevics „A jód és az élet problémái” c. monográfiájában:

„A jódos keményítőt először a Távol-keleti tartózkodásom alatt alkalmaztam, igen nehéz körülmények között, legyengült, súlyos állapotban lévő dizentériás betegeken (a székletük napi 10-15 alkalommal nyálkás és véres volt, hánytak, ki voltak száradva, és egyéb tünetekkel). A jódos keményítőt – az amilojodint – por és kolloid formájában alkalmaztam úgy, hogy a napi adag 0,5 g kristályos jódot tartalmazott. Ezt a napi adagot 5-6 alkalomra kapták a betegek több napon keresztül. Általában a 3-4. napon a klinikai tünetek elmúltak, még az igen súlyos betegeknél is.”(saját fordítás – K.J.)

A betegség leírásokkal, a kék jód házi készítésével folytatjuk…

Kovács József természetgyógyász, reflexológus, szakíró