A környezetünkből tapasztalt energiák és a környezetünknek való megfelelés hajlama arra késztethet bennünket, hogy idomuljunk ahhoz, ami van a környezetünkben.
Ám az, ami az életünkben megjelenik kifejezi azt is, ami valójában vagyunk és azt is, ami ennek az árnyéka.
Például lehet, hogy boldogok vagyunk, tombol bennünk a szeretet, az öröm, ami az eredendőnk kifejeződése. Aztán elmegyünk egy temetésre (ebben a példában egy „egyszerű” ismerősünkére, az érthetőség kedvéért). A temetésen mindenki szomorú, boldogtalan, gyászol (teljesen érthetően és természetesen).
Milyen lehangolni önmagunkról?
A hajlam és a kulturális kondicionáltság kellő JelenLét hiányában tudattalanul átfordítja az eredendő létállapotot a környezetben tapasztalhatóra, azaz idomulunk és egy összeszűkülő testérzet, pszichés stressz, feszültség, az érzés halmaz „rosszság érzete” jelzi, hogy eltértünk önmagunktól. Ha megfigyeljük az érzést, azt érezhetjük, hogy elvesztettük önmagunkat.
Ha a hatás miatt automatikusan azonosulunk azzal, ami van, akkor ennek következtében jelenik meg a szenvedés. S, ha el kezdünk a szenvedés ellen fellépni, akkor egy belső küzdelem születik.
Milyen nem lehangolni önmagunkról?
A JelenLét nem idomul ahhoz, ami van, ezért minden megjelenhet belül is és kívül is, nincs benne szenvedés és nem is érzéketlen.
A példánkban például a JelenLétre hangolódott elme érzékeli a különbséget a természetes, eredendő belső állapot (ami a JelenLét automatikus következménye) és a környezeti hatás között.
Ha a tapasztalásod által egyértelmű számodra, hogy melyik az eredendő állapot és melyik annak az árnyéka, akkor az elméd nem az árnyék állapotot követi, hanem az eredendőt.
Természetesen közben érzékeled, megéled, tapasztalod a szomorúságot, bánatot, gyászt. Mivel azonban az elméd nem követi ezt, ezért nem ragadsz bele. Azaz tisztelettel, szeretettel, együttérzéssel, emelő módon tudsz reagálni a környezetedre, nem pedig a gyászod kifejezésével. Ilyen módon nem marad utózöngéje. A fenti példánkban nem kell megküzdened a temetéssel járó szenvedéssel, mégis érzékeny vagy arra, ami van.
Értelmező magyarázat
Fontos értened, hogy JelenLétnek nem azt hívom, ami a jelenben történik, érzékelődik. A JelenLét – ebben az értelmezésben – az, amiben az, ami van, történik, érzékelődik.
Te magad vagy (ha úgy tetszik a „magasabbik Éned”).
Erre tud ráhangolódni az elméd, lehetővé téve a finom különbségek érzékelését is és azt is, hogy tere lehessen mindennek, beleértve a rossznak tartott érzéseket is. Ennek tudatában lenni pedig lehetővé teszi látni, hogy milyen lehangolni önmagadunkról és milyen le nem hangolódni. Ennek ismerete pedig egyértelművé teszi azt is, hogy hogyan ne veszítsd el önmagad.