Fokhagyma – aktív biológiai anyag: Javallatok és ellenjavallatok, kutatási eredményekkel

A fokhagymát valójában nevezhetjük az aktív biológiai anyagok forrásának. Különösen gazdag vitaminokban, amikor még egészen fiatal a hagymája, és nem oszlik gerezdekre. Bár a fokhagyma levele nem lett olyan népszerű, mint a zöldhagy­máé, vitaminokban, főként C-vitaminban rendkívül gazdag.

A fokhagyma egyedi sajátossága azzal magyarázható, hogy kiegyensúlyozottan párosulnak benne a gyógyhatású szerves anyagok, és tartalmaz egy sor makro- és mikroelemet is.

A fokhagyma természetes illata és íze, felülmúlhatatlan gyógyhatása éterikus illóolajának, és a benne található fitoncidoknak köszönhető, ezért a fokhagyma haté­konyan gyógyítja a hastífuszt, a torokgyíkot, a vérhast stb.

A hasznos anyag tartalmát tekintve, sokkal gazdagabb a vö­rös- vagy zöldhagymánál. A fokhagyma szénhidrátban gazdag (10,5-21,1%), valamint fehérje (36,7%), ásványi sók és vitami­nok alkotják. Erről bővebben és részletesebben is végezzünk egy kis elemzést. A fokhagyma összetevői: cellulóz (sejtfal­anyag, sejtszövet), fehérjék, zsírok, karbonhidrát, hamu, asz­korbinsav, továbbá: nátrium, kálium, kalcium, mangán, vas, foszfor, magnézium, jód, cink. Összetevői még a C, B, D, P-vi­tamin, fitoncidok, illóolaj. Tudósok 100 kéntartalmú komponen­sét tárták fel a fokhagymának, melyek értékes tulajdonságokkal rendelkeznek. Gazdag még olyan mikroelemekben, mint a sze­lén és germánium, amelyek egyebek között a daganatos beteg­ségek ellenszerei.

100 g fokhagyma feltölti szervezetünket:

30 mg rézzel,

1,7 mg vassal,

1,12 mg mangánnal,

153 mg foszforral,

14,2 mg szelénnel,

1,16 mg cinkkel.

Ami a kalcium és a mangán jelenlétét illeti – csúcstartók a maguk nemében.

100 g fokhagyma az alábbi vitaminokat biztosítja szervezetünknek (értékek után zárójelben: a napi szükségletünkhöz ké­pest, %-ban):

A-vitamin – 9,0 NE (0%),

C-vitamin – 31,2 mg (52%),

E-vitamin (alfa tokoferol) – 0,1 mg (0%),

K-vitamin – 1,7 mkg (2%),

tiamin – 0,2 mg (13%),

riboflavin – 0,1mg (6%),

niacin – 0,7 mg (4%),

B₆-vitamin – 1,2 mg (62%),

folát – 3 mkg (1%).

Három gerezd közepes méretű nyers fokhagyma 13 kaló­riát, 1 g fehérjét, 3 g szénhidrátot, 2 g nátriumot tartalmaz. Rostok és zsírok a fokhagymában gyakorlatilag nincsenek. Sok vitamint tartalmaz, nem is soroltam fel mindet. Ez a növény gyakorlatilag az összes B-vitamin csoportot tartalmazza, ezenkívül számos olyan elemet és ásványi anyagot, amelyek ritkán fordulnak elő.

A kén jelenléte

különösen fontos, a kéntartalmú anyagok vagy szulfidok csodálatos sajátsággal bírnak. Éppen a szulfidok biztosítják a fokhagyma levében azt az erőt, melyre szükség van a staphilococcussal szemben, amely a disentheriát és a tífuszt kelti, számtalan kórokozó gombával és élesztővel. A fok­hagyma szulfidjai lekötik a szabad méregmolekulákat, még mi­előtt ártanának az emberi szervezetnek. A fokhagyma olyan erős, hogy meggyöngíti a méregmolekulákat, elkülöníti és kive­zeti a szervezetből.

Csökkenti a vér glükóz tartalmát, normalizálja a koleszterint

A fokhagyma sok más fontos kötést tartalmaz, amelyre szüksége van az emberi szervezetnek, ilyenek még az adenozin, allicin, allixin, pektinek, diallil-triszulfid és egyebek, amelyeket nagyra értékel a mai orvostudomány. Ezek az anyagok sikere­sen semlegesítik a fertőzések okozóit, kifejezetten jótékony a hatásuk a daganatos betegségek esetén (sok adat áll rendelke­zésre, mely szerint hatékony lehet egyes ráktípusok ellen). Csökkenti a vér glükóz tartalmát, normali­zálja a koleszterint, megelőzi a véralvadást és a trombusok képződését.

Fokhagymából állítják elő az allixint,

egy stresszoldó ké­szítményt, amely nyugtató hatású, hasonlóan a valeriánához, az alloholt, melyet a máj gyógyítására alkalmaznak, az alliszát, az allicort, a karinádot – melyeket a szív- és érrendszeri beteg­ségek megelőzésére alkalmaznak. A fokhagyma kémiai anya­gai segítenek alacsonyan tartani a magas vérnyomást, a vércukorszintjét, gyógyítják az asztmát, a bronchitist, javítják a vér­keringést, a szívműködést, segítik a szervezet védekező me­chanizmusát a veszélyes toxinok ellen, és az erőnlét helyreállítását.

Újonnan felfedezett anyagok a fokhagymában

Aszpirin-azonos anyagot is tartalmaz, allicint és adenozint, melyek képesek hígítani a vért, és elhárítják a trombus képződését. Az USA-ban és Kolumbiában, olyan anyagokat fedeztek fel a fok­hagymában, amelyek megakadályozzák a trombocyták növe­kedését a vérben, és forralásnál nem bomlanak le.

Pennsylvaniai kutatók még egy különös tulajdonságára akadtak

ennek a csodálatos növénynek – részei képesek el­nyomni a nitrozaminok szintézisét (széles körben ismert karci­nogének). Ezenkívül a fokhagyma tartalmaz még elég jelentős mennyiségű szelént és sok más antioxidánst, melyek védel­mezik a DNS-molekulákat a szabadgyököktől és más kémiai agresszióval szemben, megállítva a protoonkogének mutáció­ját. Tehát a fokhagymát el kell ismerni rákellenes szernek, mert erről tanúskodnak az epidemiológiai kutatások. Azokban az or­szágokban, ahol a fokhagyma hagyományosan a népi nemzeti konyha elengedhetetlen tartozéka az ételeknek, ritkábban for­dul elő rákos megbetegedés, mint ahol még újdonságnak számít.

Napi min. 5 g fokhagyma fogyasztása képes csökkenteni a rák kifejlődésének valószínűségét

Az Egyesült Államok rákkutató intézetének tudósai igazolták, hogy a fokhagyma és a vöröshagyma (lila, zöld) hatékony be­tegségmegelőző szere nemcsak a meghűléses betegségek­nek, de a szív és a magas koleszterinszint gyógyításának is. Megállapították, hogy ezek az áldásos növények képesek csökkenteni a férfiak prosztatarák megbetegedéseit is. Két év megfigyelései során a tudósok összehasonlították a táplálko­zási szokását 470 egészséges férfinak és 238 rosszindulatú prosztatarákos betegét. Megállapították, hogy napi minimum
5 g fokhagyma vagy hagyma elfogyasztása képes csökkenteni a rák kifejlődésének valószínűségét több mint 50%-kal. Az onko­lógusok véleménye szerint ez a nagyszerű jelenség az allium citosztatikus hatásával magyarázható (azok a kéntartalmú anyagok, melyek sajátos hagymaszagot kölcsönöznek a fokhagymának és a vöröshagymának).

Mire jó még a fokhagyma?

A fokhagyma tisztítja a torkunkat és a hangunkat, hasznos tüdőasztma, részleges arcbénulás, remegés kezelésénél, és a legtöbb idegi megbetegedésre.

A fokhagyma segít ízületi panaszok esetén, isiásznál, kösz­vénynél, áldásos a hatása a lép elégtelen működése esetén, puffadásnál és egyéb emésztési zavaroknál. A fogíny és a fogak számára is hasznos, különösen sütve. Étvágyjavító (fokozó), erősíti a gyomor, a máj, a belek szekrécióját. Vízhajtó, féregte­lenítő, mikrobaellenes, görcsoldó, antiaterogén és fájdalom­csillapító hatással rendelkezik.

A szárított fokhagyma a zöld szárával együtt olajjal keverve mérges csípéseket gyógyít sikerrel. Ugyanúgy gyógyítja a tes­ten lévő horzsolást, fekélyt, tályogot, kelést. Az utazóknak a fokhagyma segít csökkenteni a hely és a víz változásával kap­csolatos kényelmetlenséget.

Korábban a fokhagymának azon tulajdonságát részesítet­ték előnyben, hogy antioxidánsokat tartalmaz. Manapság legfőbb szerepet a vegyi anyagok – hidrogén-szulfidok jelentik, melyek a gerezdek szétrágásakor képződnek. A hidrogén szulfidja ru­galmasabbá teszi a véredények falait, ha a fokhagymát nem lették ki hőhatásnak vagy szárításnak.

Gyakran alkalmazzák a fokhagymának a tinktúráját és al­koholos kivonatát.

Bebizonyították vírusölő és gyulladáscsökkentő hatását. Gyakorta a fokhagyma segít az influenza leküzdésében. Elhá­rítja a bélrendszerben az erjedést (gyenge emésztés miatt). Jó hatással van a gyomor és bélrendszer működésére, ráadásul remek fűszernek bizonyul, bár nem mindenki kedveli erős szaga miatt. Ennek ellenére javasoljuk a szakácsoknak és a háziasszonyoknak, hogy mértékkel, de rendszeresen alkalmazzák főzt­jükben.

Ellenjavallatok a fokhagymával való gyógyításnál

A sok jó tulajdonsága mellett – mint más növényben – a fok­hagymában is van olyan anyag, ami bizonyos szervekre ne­gatív hatást gyakorolhat.

A fokhagyma tartalmaz egy ún. szulfanil-hidroxid iont, amely ártalmasnak bizonyulhat, de semmi esetre sem káros, csupán ebben az esetben kevesebbet szabad fogyasztani be­lőle. 2-3 gerezd használata az ételben 3-szor egy héten csak használ (másként a szulfanil-hidroxidion áthatol az agy érháló­zatán, s ezáltal okozhat kellemetlen tüneteket.

Körültekintő óvatossággal és figyelemmel olvassuk el az alábbiakban felsorolt ellenjavallatot, nem kell-e inkább mellőzni a fokhagyma használatát mielőtt rátérnénk az ezzel való gyó­gyító receptek alkalmazására.

• Tilos a fokhagyma fogyasztása gyomor- és nyombélfe­kély, gyomorhurut esetén, hogy elkerüljük a betegség felerő­södését. Friss fokhagymát kerülje az az egyén is, akinek hasnyálmirigy-gyulladása van.
• Vérszegénység (erőtlenség) esetén se javasolt. Abban az esetben, ha ez a probléma fennáll, az orvossal szükséges konzultálni, hogy ezekből a népi receptekből hasznosíthatja-e Ön valamelyiket.
• Ajánlott inkább tartózkodni a nagyobb mennyiségű fok­hagyma fogyasztásától, ha húgy-, vagy ivarszervi rendszer beteg­ségeiben szenvedünk: vesegyulladás, degeneratív vesemegbetegedés.
• Aranyér esetén sem ajánlott, különösen, ha kiújuló aranyérbántalmak gyötörnek.
• Várandós állapotban is ellenjavallt – a tejkiválasztódással függ ös­sze (rossz hatással lehet a gyermekre).
• Elhízás estén diétázó egyéneknél étvágyserkentőként hat.
• Ismert olyan eset is, amikor atherosclerosis vagy ischémi-ától szenvedő egyének infarktus keletkezésekor fokhagymatinktúrát alkalmaztak (ezzel ártottak).
• Legújabb adatok szerint az epilepsziával diagnosztizált bete­geknél egy bőséges fokhagymafogyasztás rohamot válthat ki.
• Vannak olyan vélemények is, miszerint nagy mennyiségű fok­hagyma az ételben fejfájást, szétszórtságot, figyelmetlen­séget okozhat. Sokat tehát ebből a zöldségből nem érdemes fogyasztani, akik pedig hajlamosak a depresszióra, disszociatív zavarra (hisztéria) vagy egyéb pszichikai zavarok­kal küszködő betegek a fokhagymával való kezelést fokozott óvatossággal és körültekintéssel végezzék.
• A fokhagymalé bőrgyulladást (dermatitist) okozhat.
• Természetesen azok az egyének se fogyasszák, akik eleve allergiásak erre a zöldségfélére.

Vegyük figyelembe, hogy a nagy mennyiségű nyers fokhagyma kiválthat toxikus panaszokat. A hőkezelt, feldolgozott formában elfogyasztott fokhagyma kevésbé bizonyul veszé­lyesnek. 3 nyers fokhagymagerezd okozhat puffadást, hőemel­kedést, hasmenést. Napi 20 g fokhagyma elfogyasztása étel­ben (kb. 7-10 gerezdig) belső vérzést idézhet elő. Ha fokhagyma készítményt alkalmazunk, szigorúan a recept szerint járjunk el.

Kovács József természetgyógyász, reflexológus