A holisztikus szépség ősi mesterei már az ókorban is dolgoztak. Ha valaki azt hiszi, hogy a terhességi csíkok eltüntetése, a hajpótlás, a szem körüli ráncok, a szőrtelenítés, a kopaszság, a túlsúly, a make-up , a fiatalság megőrzése és a parfüm csak a mai embert foglalkoztatják, s az a mostani világunk következménye, az nagyot téved. Az ókori népek embereit pontosan ilyen mértékben foglalkoztatták ezek a témák. Sőt, ha „időutazhatnánk”, és elbeszélgetnénk egy fáraókori asszonnyal, feltehetően értetlenül nézne, ha holisztikus szépségről mesélnénk neki,
amikor az a zsigereikben van, és a világ legtermészetesebb dolga, legyen az szegény vagy gazdag, nő vagy férfi. Persze a kifejezés maga már XX. századi, de feljegyzésekből tudjuk, hogy az egyiptomiak a holisztika értelmét és tartalmát ismerték. Tudták azt, hogy a testet nem lehet szétválasztani a lélektől és az elmétől. Ők a holisztika mesterei voltak, tudták, hogy a szépség, a varázslat (akár nevezhetjük vallásnak) és a gyógyászat szétválaszthatatlanok.
A holisztikus szépség egyszerű példája
Az ókorban még a smink is a gyógyítás, megelőzés szolgálatában állt. Az egyiptomi szemfesték, amit Mesdemet-nek hívtak rézércből és ólomból készült. Falfestményekből és képekből ismerjük a ma már tipikusan egyiptominak is nevezett sminkelést, ami általában nagyon erős, és a halántékig kihúzták. Nemcsak azért, mert ez tetszett nekik, hanem mert a Nílus mentén gyakoriak voltak a szembetegségek, és hitték azt, hogy a szemfesték megvédi őket ezzel szemben, és más betegségekkel szemben is, természetesen Hórusz és Rá istenek közbenjárásával.
Ma már tudjuk, hogy ez nem pusztán hitrendszer volt, hanem valóság, mert a párizsi Louvre-ban Christian Amatore és csapata megvizsgálták a sminkedények tartalmát és négy különböző ólomtartalmú összetevőt találtak, amelyekről kiderült, hogy „sejttenyészetekben jelentősen megnövelik a nitrogén-oxidtermelést, amely az immunrendszer serkentésével segít a betegség legyőzésében”. Még azt is írja a tanulmány, hogy az „ókori vegyészek tapasztalati úton rájöttek, hogy a Larionit megvéd a szembetegségektől, így elkezdték tudatosan felhasználni azt.” (Analytical Chemistry folyóirat, www.tudomány.ma.hu)
A holisztikus szépség része a tisztaság is
A szépség a tisztasággal kezdődött, a jó illat pedig az isteni jelenlétet jelentette. A beolajozás hétköznapi dolognak számított és mindenkinek járt. Huszonegy növényi olajat használtak nap, mint nap, sőt a fáraó sírját építő munkások bérében is benne volt az olajadag. I.e. 1165-ben, II. Ramszesz uralkodása idején került sor a történelem első feljegyzett sztrájkára, mert a Halottak Völgyében a dolgozóktól megvonta az olajt.
Tudjuk, hogy az egyiptomiak a földi életet egy átmenetnek tekintették. Ahogy egy fáraó hatalomra került, abban a percben elrendelte halotti lakhelyének megépítését, ahová aztán minden bekerült, amit ezen a földön használt, és amire a túlvilágon szüksége lehet.
Az illatokról, az illóolajokról azt hitték, hogy visszaállítják az érzékeket.
Természetesen a testet is meg kellett őrizni, ezért az egyiptomiak bizton mondhatóak a test prezelválásának a mestereinek, és amint tudjuk, a mumifikálás folyamatában is sokszor folyamodtak a természethez. Kár, hogy csak (?) ennyi sírt sikerült megtalálni, hiszen Mika Waltari „Sinuhe” regényéből is tudjuk, hogy nem csak a fáraókat balzsamozták be, hanem mindenkit. Mivel a vallási szertartások szerves részét képezték a növények, olajok, illóolajok, ezért nincs azon semmi csodálkoznivaló, hogy az egyiptomiak már I.e.3100-ban az aromaterápia mesterei voltak.
Az egyiptomi parfüm pedig messze földön híres volt, és nagyon drága. Azon kívül, hogy saját használatra gyártották őket, fontos szerepet játszott a vallásban is, hiszen illatokat is ajánlottak az isteneknek, majd amikor Róma felől az igény megnövekedett, az export is beindult. A száraz sivatagi éghajlatnak köszönhetően, és a temetkezési helyekbe elhelyezett edényeknek meglelése révén tudjuk azt, hogy mennyire jó minőségűek voltak az olajaik és parfümjeik. Több ezer év után is érezhető az illatuk. Amikor Tutankhamon fáraó sírját megtalálták, 350 (!) liter parfüm is előkerült. A Kairói Múzeumban a sír tárgyait kiállították, ott látható a fáraó királyi széke is, aminek hátán a dombormű megeleveníti, ahogy Ankhesenamun királynő illóolajos olajjal masszírozza a férjét.
Kleopátra a holisztikus szépség királynője
Mivel a vallás és a hétköznapi élet szorosan összekapcsolódott, ezért a parfümhasználat már a predinasztikus időkben elindult hódító útjára, végigkísérve a dinasztiákat, egészen a Ptolemaiosz korig. Minden bizonnyal legismertebb uralkodója ennek a kornak a szépségéről és illatáról híres VII Kleopátra, akiről az hírlik, hogy minden testrészét különböző parfümkeverékekkel illatosította, és aki cédrus hajóinak vitorláit liliom olajba mártotta. Fellelhetőek olyan írások, amelyek szerint rózsába, mások szerint pedig neroliba mártotta. Véleményem szerint a liliom valószínűbb, mert a kor virága, és helyileg megtalálható, valamint a Szent Olajok egyikének, a Susinonnak is ez a fő összetevője. Emellett a falfestmények is gyakran ábrázolják ezt a virágot.
Kleopátrát a mostani szóhasználattal nevezhetnénk az ideális nőnek, akinek kisujjában volt a szépségápolás minden csínja-bínja, és aki még könyvet is írt „A szépítkezés kézikönyve” címmel, amiből római írók gyakran idéztek egészen a Kr.u. VII századig. A címet magam fordítom így az angol Book of Beautification-ből. Más forrásokban A Kozmetika cím jelenik meg és valószínű az is, hogy ez nem az ő műve.
A kereszténység megjelenésével az illatos olajok használata hanyatlásra kényszerült, a pogány testi kényeztetések és a parfüm luxusa visszaszorult, és már csak a templomokból kiosonó tömjén sejteti a letűnt illatos világ nagyságát.
Kovács Katalin aromaterapeuta