Az öregedés oka a kutatások szerint a DNS genetikai órájában keresendő. Mit jelent ez? Vajon leállítható-e a végső visszaszámlálás, ha tudjuk az okot?
Van egy, egyre több kutatási eredménnyel rendelkező elmélet, mely a gének szerepét helyezi előtérbe az öregedési folyamatok magyarázataként. Ezt talán könnyen el tudjuk képzelni, ha a szervezet működését egy szimfonikus zenekar különböző szólamainak együttműködéséhez hasonlítjuk.
A zene és a DNS
Egy zenemű lejátszása esetén sem fogjuk egyszerre hallani az összes szólamot. Lesznek olyanok, melyeket csak az elején, lesznek olyanok, melyeket csak a végén fogunk hallani, de lesznek olyanok is melyek, mint „vezérmotívum” végig kísérik a művet. A vezérmotívumot tekinthetjük a minket alapvetően meghatározó tulajdonság együttesnek, a különböző időben hallható szólamokat a különböző gének ki-bekapcsolásával járó változásnak.
A mi életünk szempontjából nagyon lényeges, hogy ne „kapcsoljon ki és be” idő előtt olyan gén, ami a szervezet korai öregedését okozza.
Az öregedés genetikai órája a telomerek által biztosított. A telomerek vagy telomérák a kromoszómát alkotó DNS-ek végén található rövid, több ezerszer ismétlődő szakaszok, melyek mintegy megvédik azokat a pusztulástól, széteséstől. Nagyon leegyszerűsítve ez az elmélet azt magyarázza, hogy milyen összefüggés van a sejtosztódás és a DNS lánc hossza között.
Az öregedés genetikai órája ketyeg…
Minden sejtosztódáskor egy genetikai óra számolja az osztódások számát. Ez a kromoszómák végén található teloméra régió. Minden egyes sejtosztódáskor megrövidül ez a régió, tehát minél többet osztódik a sejt, annál kisebb lesz. Az ún. ős-ivarsejtekben, amelyekből a későbbi ivarsejtek származnak és az embrionális sejtekben ugyanis van egy enzim, a telomeráz, amelyik képes a DNS nem rövidülő szálát meghosszabbítani, amelyhez már a megfelelő enzimek hozzászintetizálják az új DNS szálat, ami így az előző állapothoz képest nem rövidül. Az egyedfejlődés egy bizonyos pontján azonban a telomeráz működése abbamarad, ekkor kezdenek el rövidülni a telomérák. Egy bizonyos hossz elérése után a sejtek morfológiája megváltozik, többé nem osztódnak, bekövetkezik a sejtek öregedése (prof. Dr. F.A.) .
Hol az öregedés ellenszere?
A telomer-telomeráz elmélet felfedezése óta sok kutatás folyt annak érdekében, hogy megtalálják az öregedés ellenszerét a telomeráz enzim felhasználásával. Jelen tudásunk szerint azonban eddig nincs érdemi eredmény.
A problémát ugyanis az okozza, hogy a telomeráz megnövelt aktivitása következtében a daganatképződés is nő. A daganatképződés megállítása érdekében olyan szerre lenne szükség, ami úgy szabályozza a telomeráz aktivitását, hogy közben a megfelelő ponton leállítva azt, nem okoz daganatképződést.
Szerző: Dr. Szabó Katalin természetgyógyász, állatorvos
Forrás: prof. Dr. Falusi András: Az öregedés sejttani és genetikai alapja