Naturmagazin Átalakulás alatt….
Hogyan kapcsolódik minden az Univerzumban? Hogyan van minden mindennel összefüggésben? Ez hogyan lehetséges?
A Füves Ember tapasztalatai
Szabó Gyuri bácsi (a „Füves Ember”) az erőben sétálgatva figyelte meg, hogy amikor bizonyos gyógynövényekből sokat lát, akkor azok a járványok, betegségek jelennek meg – nem sokkal később -, amelyeket ezek gyógyítanak. A természet „pontos”. Ha betegség jelenik meg, megjelenik az ellenszere is.
Általános tapasztalatok
Ha valamilyen állatfaj túlszaporodik, akkor megjelenik ennek is valamiféle ellenszere, akár egy betegség formájában, akár egy természetes „ellenség” formájában.
Hogyan kapcsolódik minden az Univerzumban?
Minden része az élő Univerzumnak. Mind ugyanannak az Egynek a része. S, ha egyben nézed az egészet, akkor érthetővé válnak olyan dolgok, amik addig nem. Ha különállónak tekinted az Univerzum részeit, akkor sok minden misztikumnak tűnik, megmagyarázhatatlannak látszik, vagy könnyű félreérteni.
A Hold és a Föld tapasztalata
Például, amíg nem ismertük a tömegvonzást – és két különálló valamiként tekintettünk a Holdra és a Földre -, addig megmagyarázhatatlannak tűnt, hogy miért tűnnek el komplett folyó részek a nap bizonyos szakaszában (láttam Távol-Keleten nagy méretű hajókat a folyó iszapjában partra vetett halként „tátogni”, majd pár órával később hajózni 🙂 ) és miért jelennek meg a nap másik szakaszában. Ha a Holdra és a Földre egységként tekintünk, akkor ez természetes, kölcsönhatásban vannak egymással, ugyannak az Egynek a részei. Ennek a kölcsönhatásnak az egyik megfogalmazása a tömegvonzás, melynek látható formája az ár-apály jelensége.
Ugyanannak az Egynek a részei mindezek, akár a Hold és a Föld, akár egy gyógynövény és az, amit gyógyít. Ezért a köztük levő folyamatos kölcsönhatás nem tud nem létezni.
A matematika tapasztalata
Srínivásza Rámánudzsan (világhírű indiai matematikus) számára meditációban váltak korukat megelőző matematikai képletek ismertté. Ezek között a képletek között számos olyan van, ami a „forradalmasította” a matematikát. Sőt! Rámánudzsan leírt olyan képleteket is, amelyek a féreglyukak bizonyításához segítették a tudósokat több mint 40 évvel később…. Rámánudzsán akkor írta le ezeket a képleteket, amikor a féreglyukakról még mit sem tudott az emberiség. Az Univerzum egysége az idő dimenzióján is átível. Az Univerzum számára 40 év, semmi. A képletek kontra féreglyukak felfedezése ugyanolyan kapcsolódás, mint a gyógynövények kontra betegségek.
Az emberi test tapasztalata
Ha az emberi testet nézed, abban is minden mindennel kölcsönhatásban van, kapcsolódik. Ha megmozdítod az ujjadat, akkor vele rezdül a többi is, a kezed is, a karodban futó izmok, követi a szem, sőt az információt szállító sejtek végigfutnak szokott útjukon, hogy végül az ujaddal együtt az agy is „rezdülhessen”. Az egész test számára ismert információ, hogy megmozdult az ujjad, az egész tested belerezdül – különböző erősséggel -. Ha a tested részeit különálló dolgoknak tekintenéd, és szigorúan mondjuk a kisujjadra fókuszálnál, figyelmen kívül hagyva minden mást, akkor ugyanúgy misztikumnak tartanád, amikor megmozdulna. Úgy látnád, mintha ez magától történne, ok és értelem nélkül. Holott mikor egyben látod a kezedet, akkor látod, hogy a mellette levő ujjad mozdítja.
Ember és Univerzum
Az ember sincs valahol kívül az Univerzum kapcsolódásain. Az emberre úgy szoktunk tekinteni, mintha az valahogy külön lenne, mintha lenne az Univerzum és lenne az ember. Mintha az ember nem igazán lenne kapcsolódva. De! Nem így tapasztaljuk… Ismerjük a természet kapcsolódásait, ahogy az egyik állat megeszi a másikat, ami pedig növényeket eszik, stb., ahogy önfenntartó kört alkotnak. Ismerjük a pillangó hatást. Az emberre azonban úgy tekintünk, mintha az valahogy ezen a körön kívül lenne. Mint valami különálló rész. Ez azonban olyan, mintha a kisujjunkra fókuszálva, minden mást figyelmen kívül hagyva, azt hinnénk, hogy a kisujj különáll a testtől és önálló élettel bír.
Az ember ugyanúgy része a természet körforgásának, ahogy minden más. Még a sziklák is, a növények, állatok, a napsütés, a levegő, a tenger, stb. Ugyanannak a rendszernek a része. Ezért nem tud nem kapcsolódva lenni minden máshoz.
Hol a természetes kapcsolódás pl. a túlszaporodásnál?
Mikor Ausztráliában túlszaporodtak a nyulak, akkor vajon hol volt a természetes kapcsolódás? Hogyhogy nem korrigálta a természet, mondjuk valamilyen nyúl betegséggel? Hogyan is szaporodtak túl a nyulak? Az emberi beavatkozás révén. Ha ezt az ember, mint a természeten „kívülálló”, önállóan létező szemszögéből nézzük, akkor ez egy beavatkozás a körforgásba, egy hibás lépés. Ha az egész szemszögéből nézzük, akkor az ember is része annak minden folyamatának. Azaz beavatkozása egy természetes láncszem a folyamatban. Talán nem látjuk át, miért épp így zajlik az Univerzum ezen folyamata, mire jó ez így, mégis valamiért így van. Aztán, amikor az ember korrigálja a következményeket, akkor az is a folyamat része. Pl. közben talán felfedezzük, mennyire egy az ember az őt magában foglaló Univerzummal.
Vajon lehet-e az ember különálló a természet körforgásától?
Amikor az ember megmozdul, akkor a levegő is megmozdul. Nem független az ember a levegőtől. Ha a levegő meleg, akkor az emberben is érződik a melegség érzet. Sőt a levegő beszívása és kifújása élteti az emberi testet. Hogy is lehetne különálló az ember a természettől, ha még a levegőtől sem áll külön? A Hearthmath ausztrál kutatóintézet kutatása szerint, amikor az ember erőteljesen érez valamilyen érzést, akkor az mérhető hatással van a körülötte levő növényekre, talajra, sőt kövekre is. A kísérletben ezt műszeresen mérték.
Hogyan lehetséges, hogy az embert épp az hívja fel, akire gondol? Nem egy ritka alkalommal, hanem ez lényegében szinte mindenkivel előfordul.
Hogyan lehetséges, hogy a hold hat az emberre? Hogyan lehetséges, hogy az Univerzum távoli történéseinek energiája eléri a Földet is és az is hat az emberre?
Az ember sokkal több, mint csupán ember
Az ember nem a természet ura és nem is egy kicsi, védelemre szoruló része. Az ember ugyanúgy része a természetnek, a Földnek, az Univerzumnak, ahogyan minden más forma, jelenség, ami benne van. Ugyanúgy, ahogy az agy – ha mégoly okos is – a test része, ahogyan a máj, a szív, a vese és vérkeringés is. Az ember egy élő Univerzum élő része és még ennél is több…. Több, mert az élő Univerzum egésze a végtelen, tiszta tudat látható, érzékelhető formája, jelensége. Az ember pedig az a forma az Univerzumban, amiben ez a tiszta, végtelen tudatosság képes önmaga tudatára ébredni :). S hogy hogyan kapcsolódik minden az Univerzumban? Az Univerzum – az emberrel együtt – az élő tiszta tudat élő megnyilvánulása, „formába ömlése”, egyetlen egy, mérhetetlen folyam, áramlás. Ha részenként nézzük, akkor a részek szemszögéből nézve a részek között kapcsolat van. Ez a kapcsolat valójában pusztán az Egy-ség érzékelhetővé válása.
Hasonló ahhoz, mint, amikor a szív és tüdő kapcsolódik. Kapcsolódik, ha a szív vagy a tüdő szemszögéből nézem és egy, ha a testet egészében nézem. Ugyanannak a testnek a „megnyilvánulásai”. A köztük levő kapcsolódás pedig pusztán annak a tanúsága, hogy egyek, mert egy testet alkotnak, s a test egy. Nincs önálló létük, csakis testként van létük.
