Naturmagazin Átalakulás alatt….
A belső egyensúly szorosan összefügg az egészséggel. Az egészséges emberben kiegyenlítődnek a külső környezet hatásai és a saját szervezetében zajló változások is.
A tudományos meghatározás szerint a szervezetünk belső egyensúlya maga a belső környezet szabályozott állandósága, idegen szóval a homeosztázis.
A belső környezet, és a homeosztázis fogalma a XIX. században fogalmazódott meg. A belső környezet fogalma Bernard szerint: az élő szervezet egy folyékony belső közegben létezik (extracelluláris tér), melynek stabilitását biztosítani kell. A homeosztázis fogalma Canon (1926) szerint: a szervezet azon képessége, hogy belső állapotának szükséges állandóságát megőrizze. Mai megfogalmazás szerint dinamikus egyensúly fenntartása az életműködésben.
A belső egyensúly nem jelenti a változtathatatlanságot, hanem magában foglalja a minimális és maximális értékek közötti ingadozást. Az anyagcsere, a sejtek tápanyag és oxigén ellátottsága, az anyagcsere végtermékek elszállítása állandó dinamikus folyamat. Ebben mindig van a fenti tényezőkhöz tartozó összetevőkben átmeneti változás, de az állandóságnak vissza kell állania. A szervezet működésben, az egyensúlyi állapottól való eltérés esetén un. hiba üzenetek keletkeznek, melyek hatására szabályozási folyamatok kezdenek működni.
.
Mi tartozik az ember belső egyensúlyához?
- izovolémia: állandó folyadék térfogat
- izoozmozis: állandó ozmotikus nyomás
- izohidria: állandó pH
- izotónia: állandó vérnyomás
- izoionia: állandó ionösszetétel
Az élő szervezetben végbemenő folyamatok nem véletlenszerűek. Sem a folyamat irányát, sem a sebességét tekintve. Ezekben a folyamatokban a szervezet alapműveleteket, „méréseket, összehasonlításokat” végez:
- alapjel képzés: valamilyen jellemző értéket kell adni (kell érték)
- mérés: ugyanannak a jellemzőnek a tényleges értékét méri (van érték)
- összehasonlítás: és a különbség meghatározása a „kell” és a „van érték” között (hibajel)
- döntés: beavatkozás a rendszer működésébe
- irányítás: vezérlés során a rendszert egyirányúan működteti különböző jelekkel
- szabályozás: az irányított rendszer folyamatosan visszajelez (visszacsatol) a központnak (az agynak), ezzel befolyásolva annak működését
Belső egyensúly – az egyensúlyi működés biológiai alapja a negatív visszacsatolás
Ez egy olyan folyamat, ahol a rendszerből kilépő hatások ellentétesek a belépő hatásokkal, gyengítve azokat. Létre jön az önszabályozási rendszer és dinamikus egyensúlyi állapotban tartja fenn magát.
A negatív feed-back (visszacsatolás), lehet értéktartó, vagy követő. Az értéktartó visszacsatolásra jellemző pl. a pH; a követő visszacsatolás feladata valamely paraméter változtatása a megnövekedett igényekhez képest pl. perctérfogat.
Vannak élettani helyzetek, mikor a negatív visszacsatolás kikapcsolása történik, mert a helyzet ezt kívánja, pl stressz reakciónál, mikor a vérnyomás emelkedik, vércukor emelkedik, végül kompenzáció indul meg, amikor a kiváltó ok megszűnt és helyre áll az egyensúlyi állapot.
Ezekből is következtethetünk arra, hogy egy rendkívül bonyolult, sok egymásután lejátszódó és egymásra ható reakció sorozatokról van szó.
Ezek a különböző feladatokat ellátó belső rendszerek csak összehangolt jól működő kommunikációban tudnak „együtt” dolgozni. A kommunikáció (endokrin, neurokin) lényege leegyszerűsítve az, hogy a jelek (kémiai, fizikai) más sejtek (célsejtek) számára felismerhetőek, ez a felismerés kapcsolódást, majd működésbeli változást hoz létre.
A betegség a szervezetünk belső egyensúlyának felborulása. Olvasd el, hogyan borul fel?
