Ayurvéda – egyéni sajátosságokat veszi figyelembe

Ayurvéda – a meditáló guruk évezredekkel ezelőtt isteni sugallatként kapták meg, sikere 5000 éve töretlen. Ismerjük meg a holisztikusság, az egyensúly, az egyéni alkat módszerét, a mai betegségközpontú gondolkodással épp ellentétes. 1. rész.

Az Ayurveda és a kínai császár hasonló egészség szemlélete

Vannak olyan ősi gyógyászati rendszerek – bár a jelenlegi téma alapján is célszerűbb volna a medicina kifejezést használni –, amelyek sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek az egészség megőrzésére, mint az elvesztett egészség visszaszerzésére. Sokak számára ismeretes például, hogy a kínai császár orvosa addig kapott fizetést, amíg a császár egészséges volt. Ha az uralkodó megbetegedett, akkor az orvosa nem csak az apanázsát nem kapta, de ha nem volt elég gyors a gyógyulás, akkor az életével is játszott.

Az Ayurveda szemlélete szerint az egészség titka az egyensúly

Azt gondolom, mindenki számára nyilvánvaló, hogy egy kiegyensúlyozott, kifogástalanul működő rendszer fenntartása sokkal kevesebb pénzt, időt, energiát igényel, mint ugyanennek a rendszernek a helyrehozása, ha már kibillent az egyensúlyi állapotából, és a működésében zavar következett be. Ez a gondolat köszön vissza az Ayurveda, a talán legősibb gyógyászati rendszer szellemiségében, sőt már a nevében is. Ugyanis az Ayurveda szó szerinti fordításban nem a gyógyítás, hanem az „Élet tudománya”.

Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az életünknek gyakorlatilag minden területére kiterjedő odafigyeléssel, tudatossággal megelőzhetjük, hogy megbetegedjünk. Nekünk, (ebből a szempontból) nyugati embereknek ez nagyon furcsa lehet, mert azt szoktuk meg, hogy akkor fordulunk orvoshoz, ha erre a betegség már rákényszerít minket. Ráadásul a fogyasztói társadalom is erősíti bennünk azt a magatartást, hogy nem kell törődnünk az egészségünkkel, ha megbetegszünk, majd az orvos meggyógyít, és ráérünk vele legközelebb akkor találkozni, ha megint betegek leszünk. Ennek a gyakorlatnak a szerencsétlen voltát az allopata (nyugati típusú orvoslás) gyógyászat képviselői is elismerik, és egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a megelőzésre. Apám, aki csak az én révemen hallott az Ayurvedáról és sok megállapítását több mint tartózkodással fogadja, üdvös gyakorlatként emlegeti gyermekkora orvosának a működését, aki mindig kerékpárral ment ki a beteghez, és eközben számos olyan emberrel találkozott, aki szintén a praxisába tartozott. Minden ilyen ismerős láttán leszállt a drótszamaráról, váltott egy-két szót az adott emberrel. Kézfogás után már tapintotta a páciens pulzusát, nézte az arcszínét, méregette az általános megjelenését, próbálta kideríteni, hogy az illető milyen egészségi állapotban van. Nyilván ez a doktor tudta, hogy akkor képes a megbízói nagyobb megelégedésére működni, ha nem várja meg, hogy panaszaikkal hozzá forduljanak, hanem ezzel a mindennapi vizsgálattal és az ezt követő tanácsadással megelőzi a komolyabb bajok kialakulását.

Az Ayurveda holisztikus látásmóddal tekint az emberre

Ayurvéda - ősi gyógymód ma

Úgy tartja, hogy mindenkit testi-lelki-szellemi individuumként kell kezelni, és ez a hármasság a diagnózis felállítása és a hatékony kezelés érdekében nem darabolható szét. A nyugati, részekre szedő, atomizáló szemlélettel szemben áll ez az egészet vizsgáló megközelítés, mely a keleti tanok sajátja. Ennek a véleménynek a mentén érdemes elgondolkodni azon, hogy az angol „whole” egész, teljes, teljesség szóból származó holisztikusság tartalma mennyire egybeesik a teljesség szinonimájából eredő egészség szavunkkal.

Ennek a holisztikusságnak köszönhetően az Ayurveda egészség definíciója is több feltételt vesz sorra, mint az a köznyelvi meghatározás, miszerint az egészség egyenlő a betegség, a tünetek hiányával. Az indiai megközelítés szerint az egészség egy olyan egyensúlyi állapot, melyben a testi, a lelki és a szellemi működésekre egyaránt a teljesség jellemző. Hogy az élettani folyamatok természetszerűen zajlanak, abba bele kell érteni a dhatuk, a szövetek tökéletes állapotát, a kifogástalan emésztést, a srotamsinak, a test csatornarendszerének rendben történő működését, a salakanyagok megfelelő mennyiségű és minőségű termelődését és ürülését. A holisztikusságra, az általános összhangra való igény megmutatkozik abban is, hogy az egészség egyik kritériumaként szabják, hogy az ember a közvetlen társadalmi és fizikai környezetével is harmonikus kapcsolatban éljen.

Ha már ennyire másként nézik az Ayurveda orvosok, a vaidják az egészséget, mint mi, nyugati emberek, akkor azon sem csodálkozhatunk, hogy a betegségre is más szemmel tekintenek. Míg az egészség egy egyensúlyi állapot, addig a betegségre az egyensúly elvesztése a jellemző. Ennek az egyensúlyvesztésnek több fokozata van, és a betegség kialakulásának csak az ötödik fázisában jelennek meg a betegségre utaló konkrét tünetek. Itt visszautalnék apám egykori orvosára, aki valószínűleg szintén a kibillent egyensúly általános jeleit kereste a szembejövő embereken, hogy azok alapján avatkozhasson be a megindult és már közvetlenül betegséghez vezető folyamatokba. Az Ayurveda orvosok is tudatosan vizsgálják a három biológiai életerő, a doshák megzavarodásának jeleit, hogy még a betegség kialakulása előtt visszaállíthassák azok kívánatos egyensúlyát. Ez az egészség megőrzésének egyik szintje, a kóros folyamatokba történő beavatkozás még a betegség kialakulása előtt.

Szokatlan lehet számunkra az Ayurveda holisztikus szemlélete, de legalább ennyire az is, hogy

az Ayurveda minden egyes ember egyéni sajátosságait is figyelembe veszi

Van egyfajta típusba sorolás ugyan az uralkodó dosha alapján, de valójában minden egyes ember a doshák teljesen egyedi keverékeként, sajátos prakrutival (test- és anyagcseretípussal) jön a világra, és éli az életét. Fontos feladatunk ennek az egyedi genetikai mintázatnak a feltérképezése, aztán ez alapján az ember egyedi igényeinek a meghatározása ide értve a kívánatos táplálkozását, munkavégzését, testedzését, gyakorlatilag a teljeskörű életvitelét és ebből következőleg megbetegedése esetén a gyógykezelését. A prakrutink alapján történő tudatos és következetes életvitel az egészségmegőrzés záloga, annak a legfontosabb pillére.

Mivel az egészséget egy egyensúlyi állapotként definiálják, az egészségmegőrzés sem más, mint az egyensúly megőrzése. Itt viszont nem egy libikókaszerű mechanizmusra kell gondolni. Kettő helyett ugyanis három dolog (a biológiai életerők, a doshák) egymáshoz viszonyított egyensúlyát kell megtartani. Ezért célszerűbb egy háromlábú székkel modellezni mindezt. Hiába van azonban három kiegyenlítendő dosha, a kívánatos állapot javarészt az anyai világ minden elemét jellemző húsz guna vagy attribútum, tulajdonképpen tíz tulajdonságpár célzott használatával érhető el.

Ez a módszer nem egy egzotikus és érthetetlenül rejtélyes, hanem a világunk minden pontján egyformán viselkedő törvényszerűségek alapján működő rendszer. Annyira logikusan épül föl ez a tökéletes medicina, hogy már-már hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy nem is lehet emberi alkotás. A hagyomány szerint valóban nem is empirikus tapasztalatszerzés vezetett el ehhez a hatalmas tudáshoz, a meditáló guruk évezredekkel ezelőtt isteni sugallatként kapták meg az Ayurveda tudását, amit aztán hosszú nemzedékeken keresztül szájról-szájra adtak örökül, és csak nagy sokára vetettek papírra.

E rövidke bevezetővel az Ayurveda szellemiségére kívántam egy kis betekintést nyújtani. Bízom benne, hogy van kedvetek kitartani mellettem, hogy együtt vegyünk részt ennek az ősi indiai egészségmegőrző rendszernek a megismerésében. A jelen bevezetőt követően cikksorozattal folytatjuk…..

 

Fáczányi Zsombor

Nézd meg ezt is

Mire jó a hála mikor rossz történik? - Videó

Mire jó a hála mikor rossz történik? – Videón érthetőbbé válik

Az ember nem szeretne mű hálát erőltetni magára. Itt most nem is erről van szó. Az eredendő hála, más.

Te mit gondolsz? Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.