Naturmagazin Átalakulás alatt….
Legjobb Önmagadhoz vezető kérdéseket találsz a cikkben, hogy megállj 1 pillanatra és lásd a kiutat az elme birodalmából. Nézzük meg a Mesterek Üzenetét is, hogy megláthassuk a valóságot. Valóban sors ez? Ellenőrizzük le!
Nem találjuk a kivezető utat
Amikor elveszünk az elme birodalmában, nem találjuk a kivezető utat. sorsszerűnek tűnnek az ismétlődése, olykor büntetésnek tűnnek a helyzetek. De valóban így van e? Valóban sors, Isten, az aki büntet minket? Valami kívülálló okot keresünk a helyzet megmagyarázására és pont ezen a helyen próbáljuk feloldani a bennünk rejlő elakadásokat.
DE tegyük fel, engedjük meg a lehetőségét annak, hogy ha ez a probléma nem kívül hanem bennünk van, álljunk meg itt ezen a helyen 1 percre, és csak szemlélődjünk néhány pillanatra.
Kérdezzük meg magunktól – Valóban sors? Valóban Isten?
Mi van akkor ha ezt a helyzetet valóban én teremtettem? Vajon miért, hiszen nem jó nekem? Miért akarnék szenvedni? Hiszen ez butaság, nem vagyok ostoba! De tegyük fel újra a kérdést kicsit másként. Mire tanít engem ez a helyzet? Mitől leszek erősebb, tudatosabb általa? Kiállok e magamért? Milyen tükröt mutat embertársam? Vizsgálgassuk, ízlelgessük kicsit ezeket a szavakat!
Helyezzük át a nézőpontunkat!
Tekintsünk rá kívülről, de mégis befelé figyelve! Szakadék tátong még köztem és a feloldás között. és ha lépek csak egyre mélyebbre zuhanok. A félelem az elme leghatékonyabb játszmája! Ez az ami egyenértékű a halállal számára. De igaz e ez a feltevés? Mert számtalan alkalmad volt arra, hogy meglásd mindez nem következett be. Hiszen itt vagy és e sorokat olvasod, lélegzel, és dobog a szíved. Mégis ott van az átláthatatlan messzeség ami elválaszt a megoldástól.
Itt jön be egy másfajta látásmód, amivel megváltozik a problémához való hozzáállásod.
Lehet könnyebb megérteni ezt a saját példámon
Évekkel ezelőtt nehéz anyagi helyzetben éltünk, építkeztünk, adósságot törlesztettünk.A nappaliban ágybetéteken a földön aludtunk, s két fiunkat 1 fizetésből neveltük. Sokszor uralkodott el rajtam a depresszió és kilátástalannak láttam a helyzetünket.
Egyik reggelen óvodába indultunk és a lakótelepen egy férfi a kukákban kotorászott. Kisebbik fiam kíváncsian tette fel a kérdést…
“Mit csinál a bácsi?” és akkor mint ha égzengéssel hullott volna le az agyamról a köd és kivilágosodott minden a fejemben.
Vajon tényleg olyan rossz a helyzetem? Tényleg olyan rossz az életem. Saját otthonom, egészséges családom. Nagyon szégyelltem magam,mégis boldog voltam.
Ez csak egy példa az elme játékára. Biztos vagyok benne, hogy bárki képes a saját életéből mesélni hasonlókat.
De térjünk kicsit vissza. Ott állunk a szakadék szélén, reményvesztetten, fáradtan, s a megoldás még mindig elérhetetlennek tűnik.
Mestereimet kérdezve, mi ilyenkor a teendő az alábbi útmutatást kaptam
“Mi a különbség, amikor teremted, vagy amikor csinálod?
Olyan, mint amikor ásol egy gödröt és lemész az aljára. Ha onnan ki akarsz mászni, ott cselekedni kell.
Amikor teremtesz, rájössz arra, hogy nincs is gödör.”
Kicsit olyan mint a Matrixban, “Fel kell ismerned, hogy nem a kanál hajlik hanem te magad”
Vagy mint a Beavatott c. filmben,” Ez nem a valóság, ez csak illúzió!
A kezeléseken úgy tapasztalod meg a saját folyamatodban, hogy a szakadékot te magad tünteted el! Te magad húzod közelebb a 2 végpontot, vagy áthidalod a megoldást önmagad számára. Vagy egyszerűen csak felismered, hogy az elme által kreált szakadék, mind csak illúzió.
Wallner G. Ildikó médium
