Rejtett áldozat programok az elfogadni tudás útjában

Senki sem tudatosan áldozat. Senki sem szándékosan áldozat. Ez tudat alatti program. A rejtett áldozat programok észrevétlenül kerülnek be ide és ritkán vagyunk tudatukban, ha nem figyelünk rájuk tudatosan.

Honnan származhatnak rejtett áldozat programok?

Áldozatnak érezhettük magunkat gyerekként is, amikor pl. olyasmit vártak el tőlünk, amihez nem volt kedvünk, amit nem akartunk. Gyerekként, öntudatlanul könnyű egy ilyen programot begyűjteni :).

Származhat valamelyik felmenőnktől, aki szevedett valakitől, valamitől. Pl. a háborúkban, a politikai üldöztetések során sokan érezhették áldozatnak magukat. Ha felmenőink azonosultak ezzel az érzéssel, akkor megörökölhettük tőlük, mert a DNS-ünk információkat tárol, tőlük is.

Áldozat programot beszerezhetünk a magyarság kollektív tudatából is. Hiszen, ha megnézzük a magyarság sebeit, akkor ezek azt az érzést váltják ki belőlünk, hogy az országunk (és népe) áldozat. A kollektív tudattal nem azonosulni pedig már nagyfokú tudatosságot igényel.

Mi van, ha van áldozat programunk?

Ilyenkor ösztönösen, a tudatalattiból vezérelten áldozatot csinálunk magunkból, a legkülönfélébb helyzetekben, majd pedig megszenvedjük az eredményt.

Hiába nem akarunk áldozatok lenni, hiába rossz érzés áldozatnak lenni, ha tudat alatt ott a program, mely szerint már azok vagyunk. Tagadással, ellene való harccal csak tovább erősítjük a program hatását, és így még többször tapasztalhatjuk magunkat áldozatként.

Ráadásul az áldozat programnak jutalom falatkái is vannak:

Jó érzés, amikor figyelnek ránk (mert áldozatául váltunk pl. egy rossz kapcsolatnak, becsapásnak, csalásnak, egy munkahelyi esetnek, egy betegségnek, stb.), amikor sajnálnak, amikor együttéreznek velünk, amikor engednek nekünk, mert bajban vagyunk, amikor szeretetet kapunk ezért, mártírrá válhatunk általa, megadhatja az ezzel kiérdemlek valami nagyobb jó érzését, stb. Érzelmi pluszt képes adni az áldozat program. Ugyanekkor ez a fajta jó érzés messze eltörpül amellett, ami megjelenik, amikor végleg és teljesen feladjuk az összes áldozat programot és játszmát.

A rejtett áldozat programok mágnesként vonzzák a bajt

Ha azonosítjuk magunkat az áldozattal (nem tudatosan!), akkor ezt fogjuk tapasztalni is. Ehhez pedig “szükségünk van” olyan helyzetekre, emberekre, akiknek áldozatává válhatunk.  Így bevonzza őket ez az “igény”. Haragudhatunk rájuk, gyűlölhetünk is, azonban ezzel csak magunknak ártunk, mert mi érezzük, mi mérgezzük ezzel az érzéssel magunkat.

A rejtett áldozat programok jelei – Honnan tudjam, vannak-e ilyen programjaim?

• Gyakran jön létre olyan helyzet, ahol sajnálom magam vagy mások engem
• Folyton mások segítségére szorulok
• Gyakran panaszkodom vagy panaszkodnék, csak elfojtom
• Nem hiszek/nem merek hinni abban, hogy jobb lehet, hogy sikerülhet, a pozitív dolgokban, inkább abban hiszek, hogy nem fog menni, nem lehet megoldani, stb.
• Nem tudok kijönni valamilyen bajból, betegségből
• Úgy érzem mások jobbak, többek, nekem nem megy úgy, én nem vagyok rá képes
• Sebezhetőnek, védelemre szorulónak érzem magam
• Függök mások szeretetétől, védelmétől, figyelmétől
• Kiszolgáltatottnak érzem magam
• Ténylegesen történnek olyan dolgok, ahol én vagyok az áldozat
• Gyakran érzem magam hibáztatva, igazságtalanul
• Gyakran kerülök vesztes helyzetbe, vesztes pozícióba
• Folyton nekem kell engednem
• Meg sem próbálok dolgokat
• Gondom van az elfogadással, elengedéssel
• Gyerekként bántottak, bántalmaztak vagy a szüleimet (felmenőket) érte ilyesmi
• Kevés alkalommal tapasztalok jót, jó érzéseket, stb.

Ezeket a példákat a teljesség igénye nélkül írtam, és nem feltétlenül és nemcsak az áldozat programokhoz kapcsolódhatnak, viszont gyakran van mögöttük ilyen.

Ha rejtett áldozat programok vannak, nem merünk szeretni

Hiszen ha elfogadnánk a helyzetet, az érzést, az embereket, akkor áldozattá válhatnánk.

Egy jellegzetes példa: amikor szeretetet vagyunk képtelenek elfogadni, megengedni. Ilyenkor az áldozat program olyan kapcsolatokat vonz be nekünk, ahol ha szeretünk, akkor az balul sül el. Ezt megtanuljuk és nem merünk szeretni. Ilyenkor tévesen úgy érzékelhetjük, hogy a szeretet iránt kellene elfogadónak lennünk és hogy velünk valami baj van, mert nem tudunk ilyenek lenni, hiába igyekszünk. Valójában csak ösztönösen védjük magunkat a szeretettől, nehogy áldozattá váljunk.

Nem tudjuk elfogadni az elfogadást sem

A rejtett áldozat programok megakadályozzák az elfogadás elfogadását is, mert társítják az elfogadást az áldozattal. Úgy hisszük, ha mindent elfogadunk az élettől, akkor nem képviseljük az érdekeinket. Ilyenkor beletörődésként, lemondásként fogjuk fel az elfogadást és úgy érezhetjük, mintha az élet áldozatai lennénk. Hiszen az a kép él bennünk, amikor az áldozattal bármit meg lehet tenni, minden elfogad. Az a kép él bennünk, hogy csakis egy áldozat fogad el mindent, és ő is csak azért, mert muszáj neki. Az elfogadás azonban nem jelent sem áldozatot, sem beletörődést, sem megalkuvást, sem az igényeink feladását, sem lemondást, sem megalázkodást, sem alárendelődést, sem semmi negatívat, lsd. itt részletesen.

A muszáj az elfogadás mögött

Az elfogadás és a kell között gyakran található összekapcsolódás a tudatalattiban. Ez gyermekkori tanulás eredménye, hiszen gyermekként el kellett fogadnunk a felnőttek igazát, megítélését, értékelését, akaratát. Ez az összefüggés felnőttként azt eredményezi, hogy muszájból fogadjuk el, amit a főnökünk, a párunk, stb. mond. Utána pedig áldozatnak érezzük magunkat.

Az áldozat program tagadása

Nem járunk jobban akkor sem, amikor félünk az áldozattá válástól, amikor nem akarunk ilyen szerepbe kényszerülni. Minél inkább harcolunk ellene, annál jobban vonzuk, rejtetten. Az sem megoldás, amikor tagadjuk, hogy nekünk lehetne ilyen programunk :), mert ezt hiába tesszük, ha van ilyen programunk :).

Valahol lényünk mélyén érezzük, hogy az elfogadás megoldás

Ösztönösen tudjuk, hogy nincs jól, ha nem tudunk elfogadni. Hiszen, ha ellenállunk az elfogadásnak, akkor ellenállunk a jó dolgoknak is. Azt is intuitíve tudjuk, hogy az elfogadás valahogy “visz a jóba”. Mikor elfogadunk egy helyzetet, embert, bármit, akkor valamilyen különös, mélyről jövő jó-ság érzés tapasztalható. Valami olyan amitől tudjuk, ez a helyén volt. Valahol mélyen erre a jó-ság érzésre vágyunk. Valahol mélyen érezzük, hogy közünk van hozzá, hogy ez természetes.

Az elfogadás valódi lényünk, az Önvaló természete. Ennek van olyan jó-ságszerű íze. Ettől az íztől foszt meg a tiszta elfogadásra épülő téves tudatalatti hitrendszerek, szokások, programok halmaza, amilyen az áldozat program is.

Ha úgy érzed felismerted magadban az áldozat programokat és ez elég ahhoz, hogy többé ne a program irányítson, akkor ez tökéletes. Ha viszont úgy érzed, hogy szeretnél még valamit, ami segít az áldozat programok elengedésében, akkor íme egy ThetaHealing módszert használó úgynevezett tudatalatti letöltő program. Ha élni szeretnél vele, akkor kérlek írj ide egy Igen-t, amivel engedélyezed, hogy a program letöltődjön neked is (a tudatalatti olyan, mint egy számítógép :).

A rejtett áldozat programok elengedését segítő ThetaHealing programozás

“Letöltöm, hogy az életemet anélkül élem, hogy áldozatnak hinném magam, azonosulnék az áldozat programokkal, szokásokkal, hitrendszerekkel, érzésekkel. Anélkül élek, hogy motivációként áldozat programokat használnék. Anélkül élek, hogy a jó érzéseket az áldozattá válás útján akarnám elérni. Anélkül élek, hogy áldozattá tenném magam. E perctől fogva lekapcsolódtam a kollektív tudati áldozat programokról is. Szabad vagyok az áldozatiságtól, az áldozat szerepétől, akkor is, ha tudom, hogy érezhetek áldozat érzést. Tudom, hogy ha érzek is ilyet, az többé nem az enyém, nem rólam szól.”

Fekete Kata természetgyógyász, ThetaHealing tanár, ZYO