Naturmagazin Átalakulás alatt….
A minden jó, ha a vége jó egy hitrendszer. Miért? Mert hiszel benne vagy nem hiszel benne. Ha igaznak érzed ezt az állítást, akkor az azt jelenti, hogy hiszel benne :). Ha pedig hiszel benne, akkor íme így hat rád:
Folyton vársz valamire
Azt eredményezheti (nem feltétlenül), hogy folyton vársz valamire, valaminek a bekövetkeztére. Azt várod, hogy következzen már be valaminek a vége, s aztán majd ha az megtörtént, akkor jó lesz. Akkor meg fog történni, amit szeretnél, mert az a jó.
Ez benne tart a remény csalfa táncában.
A remény jó érzés és könnyű bedőlni neki. Azonban a csapdája, hogy közben megfoszt attól, ami igazán jó. Miért?
Mert azt hiszed, csak a végén lehet igazából jó. Azaz, amíg el nem éred, amit szeretnél, addig nem lehet jó… Azaz, amíg “úton vagy” a cél felé, addig a remény kicsiny jó érzése hajt, miközben amúgy általában véve nem igazán jó neked. Küzdesz, harcolsz, vállalsz olyan dolgokat, amiket nem szívesen teszel… Az ügy érdekében, a cél érdekében azonban mégis… S aztán, eléred! Na, az tényleg jó. Ilyenkor érzed, hogy élsz, hogy van miért élned. Hogy jó neked lenni. Hogy volt értelme az egésznek. Azonban ez csupán egy pillanat, talán 1 óra, talán 2 nap. Röpke és elszáll… Te pedig itt maradsz egy újabb reménnyel, egy újabb véget várva, egy újabb távoli célon munkálkodva…
Vajon tényleg minden jó, ha a vége jó?
Hányszor jutottál már el egy-egy célod végére? És hányszor érezted azt, hogy ez nem az, amire számítottál? Hogy nem olyan jó, mint gondoltad?
Vajon tényleg csak akkor jó, mikor valami kész, valamit elértél, valaminek vége van?
Mikor valamit elérsz, akkor attól érzed, hogy jó, mert ehhez kötötted a jó-ságot. Illetve azért is, mert egy folyamaton mentén keresztül, ami sok nehézséggel, munkával, stb. járt, s ennek ezennel vége lett. Persze, hogy ez jó. Vége a sok macerának, nehézségnek, stb. Ez természetes megkönnyebbülés, nem pedig annak a ténynek a visszaigazolása, hogy valóban a végének kell jónak lennie.
Valójában nem kell semminek sem a végét várnod, hogy jó legyen. Helyette sokkal jobban jársz, ha arra összpontosítasz, ami most van. Ha abban találod meg a jót, a szépet, a szeretnivalót. Így is eljutsz bármely célod végére, bármit szeretnél így is tud teljesülni. Ha pedig nem teljesül, nem éred el, akkor legalább addig is, jól érezted magad.
Nem kell magad rosszul érezned.
Bármely pillanatban – még abban is, amit rossznak érzel – képes vagy rá, hogy meglásd a jót. S, mikor meglátod a pillanatban a jót, már nem tart fogságában a rossz érzés. Egyszersmind ez békésen “fejleszt” téged, felismeréseket, meglátásokat ad neked önmagadról és a világodról. Mert ahhoz, hogy tényleg meglásd még az ún. rossz pillanatban is a jót, ez elkerülhetetlen…
Ezzel a megoldással többszörösen nyersz
Megismered önmagad, élvezed az összes pillanatodat és nem várakozással töltöd a lelki életed.
Hát nem egyszerű?
