Lélektárs kerestetik – Mit jó tudni, hogy észrevegyük?

Fekete Kata 2017 május 9. Lélektárs, NŐI, FÉRFI GONDŰZŐ, PÁRKAPCSOLAT 2,077 Megtekintések

Egy kis útmutató Lélektársainkhoz az Univerzum humorával fűszerezve. Hogy vegyük észre? Mi hátráltatja a Lélektárs találkozásokat?

Lélektárs, mint divatos fogalom? Létezik ilyen, vagy ez is csak valami ezoterikus kiváltság?

Ki a Lélektárs?

LÉLEKTÁRS egy olyan létező, akit ismersz már egy más térből, más időből, valahonnan.

„ A lélektársak néha összhangban vannak, néha összeillenek, néha nem, de a szíved ösztönszerűen emlékszik rá és szereti őt. A lélektárs mágneses erővel hat rád, a szíved felgyorsul és a tenyered izzadni kezd. A lélektársban van valami különleges.” (V. Stibal)

Megérkezünk a Földre

LÉLEKCSALÁDUNKBÓL kikerülve érkezünk ide a Földre, hogy itt, mint egy tanulópályán beteljesítve az általunk választott tervet fejlődjünk, változzunk, elsajátítsunk vagy megerősítsünk sok-sok erényt, amivel változást hozhatunk létre belső világunkban, családunkban, a környezetünkben, és ezen keresztül az egész Univerzumban.

Van, amikor egyedül haladunk az úton, van, amikor kísérőkkel, társakkal, és ha szerencsénk van, lélektársakkal. Sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy rájöjjek, hogy sokféle lélektárs minőség létezik. Több nehéz helyzet volt, ami tanított erre, de volt sok vicces helyzet is, olyan, amikor felnéztem az égre, és nevetve mondtam fölfelé: „ Na jó, hülyének nézel, ne szórakozz velem!” Ugyanis az Univerzumnak nagyon jó humora van!

Csak csendben jegyzem meg, hogy szeretünk magunknak nehéz helyzeteket kreálni, mert tudat alatt azt hisszük, hogy akkor az értékesebb, ja és a mai ezotéria is azt erősíti még, hogy le kell nulláznod magad ahhoz, hogy előreléphess. Szerencsére ma már másképp látom.

Nehéz, de tanulságos tanulópálya – Én sem egyedül érkeztem ide

Miért írom ezt le?

Mert sokan vagyunk, voltunk ebben a helyzetben, sokkal többen, mint azt az olvasó gondolja! Két kísérővel érkeztem anyukám pocakjába, itt úgy hívják, őket hogy ikertestvér. Egy fiú és egy lány volt, a fiúval nagyon nagy volt a szimbiózis közöttünk, ő igazi lélektárs volt. Amikor pár hét múlva kiment a térből elsőként a magányosságot tapasztaltam meg.

A hiány, az egyedül kell megcsinálnom a dolgokat, a nincs segítség érzését. Ezzel küzdöttem nagyon sokáig, elhittem, mert megtapasztaltam, hogy egyedül kell mindent végigcsinálnom. Egyedül is tettem a dolgom, és sok olyan élethelyzetet teremtettem, hogy magamra maradtam, csak magamra számíthattam.

Amikor nem tud belépni a lélektárs az életünkbe

Ebben az esetben, ha van az embernek lélektársa, – mert nekem volt, és nyilván nem dolgoztam fel az elvesztését, azon egyszerű ok miatt, hogy sokáig nem tudtam róla -, általában mit csinálunk? Nem engedünk oda senkit abba a minőségben, mert az a lélektárs helye, és mivel itt férfiről volt szó, a férfi helye be van töltve! Be tud lépni egy valós emberi lélektárs minőség? Nem.

De ez csak egy példa a sok közül. Sok-sok furcsa helyzetet tud produkálni az élet vagy inkább saját magunk?