Naturmagazin Átalakulás alatt….
Hogy hat ránk a másokról alkotott véleményünk? Milyennek tartod a körülötted levő embereket? Amilyennek tartjuk a másikat, annak adunk energiát. Hogyan? Íme:
Megfigyelted már mi történik, mikor véleményt alkotsz a másik emberről?
Mikor úgy érzed rosszat tett veled, akkor csalódsz, haragszol rá, esetleg várod, hátha kiengesztel, vagy épp úgy döntesz, megvonsz tőle valamit (akár érzelmet is, pl. hát ezek után nem tudok vele többet kedves lenni), minősíted, hogy ő bizony ilyen és ilyen. Innentől kezdve eként gondolsz rá. Valahányszor eszedbe jut rossz érzésed támad, valami hasonló, mint amikor megbántott. Ha nem vagy tudatában ennek, akkor könnyedén összekapcsolódik a rossz érzés az adott személlyel és tovább erősödik benned, hogy ő ilyen. Ezzel megragad benned ama bizonyos esetnek az érzelmi töltése. Nem tudod magad jól érezni miatta. Ráadásul, amikor a másik embert valamilyenként könyveled el magadban, emiatt magadat is óhatatlanul valamilyen pozícióba helyezed. Te ehhez képest pedig ilyen és ilyen vagy. Ez is valamilyen energiát ad neked attól függően, amiről épp szó van.
Pl. ha csalódtál valakiben, mert nem arra számítottál, ami lett, és emiatt azt mondod magadnak, hogy ő megbízhatatlan, akkor ezzel magadat a megbízhatatlanság, becsaphatóság áldozatának pozíciójába helyezed. Valahányszor eszedbe jut a megbízhatatlan ember, annyiszor éled át a becsapottság, az áldozatiság rossz érzését. Egy idő után már nem emlékszel honnan indult ez, hanem csak marad egyfajta általános rossz érzés, ami időnként felbukkan benned.
Mikor úgy érzed valaki olyan jó, olyan szép, olyan szeretetre méltó, stb., látod őt örülni, boldognak lenni, akkor pedig ennek adsz energiát magadban is. Persze nem akkor, ha ezt magadra erőltetett módon teszed ezzel a céllal. Nem is akkor, mikor a másik boldogságáról az jut eszedbe, hogy “bezzeg én nem tudok boldog lenni”. Akkor adsz energiát ezeknek a jó energiáknak, amikor őszintén ezt érzed a másikkal kapcsolatban. A másik ilyenkor felébreszti benned a benned levő jót, ami eredendő benned (ha nem tudsz róla akkor is).
Hogy hat ránk a másokról alkotott véleményünk?
Amikor a másik emberrel kapcsolatban csalódást érzel, akkor ezt te érzed, neked rossz. Mikor haragszol rá, te érzed, neked rossz. Mikor megbízhatatlannak tartod, te érzed, neked rossz az ő megbízhatatlansága. Ő nem ugyanezt érzi és mikor megbeszéled vele, hogy mit érzel, emiatt valószínűleg meg is lepődik. Ő nem ezt akarta, nem így gondolta, nem ellened tette…. Talán nem is érti az érzéseidet, talán sajnálja, ha megérti. Érezni azonban nem ugyanúgy érez az ügyben, ahogy te. Még viccesebb, mikor kiderül, hogy ő meg téged tart megbízhatatlannak :). S mikor elmondja ő hogyan érez, te is meglátod, hogy te sem úgy érzel, ahogy ő érez. Pedig az ügy ugyanaz, csak két nézőpont nézi :).
Amikor a másik emberrel kapcsolatban jót érzel, akkor is te érzed azt, nem ő. Talán ő is, azonban hányszor van olyan, hogy rákérdezel és kiderül, hogy ő nem is érzi magát boldognak, miközben te épp boldognak látod :). Te érzed!
Te ismered fel ezeket az érzéseket, akár jóknak, akár rosszaknak tűnnek. Azért tudod őket felismerni, mert benned vannak. Mivel benned vannak, tudsz róluk. Számodra létezőek. Hiszen, ha nem lennének számodra létezőek, akkor nem tudnád felismerni őket. Ha pedig erős hatással vannak rád, akkor az azt jelenti, hogy jelentőséget tulajdonítasz ezeknek az érzelmi energiáknak. Pl. félsz attól, hogy becsaphatnak vagy nagyon vágysz rá, hogy boldog legyél.
Vagyis amilyennek tartjuk a másikat, annak adunk energiát magunkban. Miért?
Mert az, amilyennek tartjuk a másikat arról árulkodik, hogy azt az energiát jelentőséggel ruháztuk fel. Ha pedig jelentősége van, akkor ez már önmagában energiát ad az energia folytatódásához.
Ha a pozitív energiákat szeretnénk éltetni, kell-e a másik embert pozitívnak látnunk?
Láthattad, hogy az, amilyennek a másik embert tartod rólad árulkodik (nem a valódi lényedről, csak a személyiségről, amivel azonosultál). Azt mondja el, te hogyan érzed magad és te mit tartasz jelentősnek (mitől félsz, mit ítélsz el magadban, stb.).
A jó hír az, hogy – ahogy fentebb már írtam – az ún. pozitív energiák az eredendő lényedhez tartoznak (nem egészen abban a formában, ahogy most ismered őket). Ezért ezeket nem kell éltetned, nem kell hozzá valaki más. Csak önmagadra “van szükséged”. Csak arra, hogy találj rá önmagad valódi lényére. Ezzel több legyet ütsz egy csapásra. Nemcsak jól érzed magad, nemcsak nem kell erőlködnöd, hogy jó legyen, hanem a negatív dolgoknak adott jelentőség, a negatív dolgoknak adott energia adás is megszűnik.
Ugyanakkor csak jó hatással lehet rád, ha a másik emberben a pozitív dolgokra fókuszálsz. A negatívakról pedig tudod, hogy ezek felmerülése azt jelzi, energiát adtál magadban ezeknek a negatívumoknak. Annyi energiát adtál, hogy már másokon keresztül is visszajutnak hozzád. Bocsáss meg másoknak és ismerd meg a valódi lényedet, az Önvalót, hogy azt ne lehessen többé elfelhőzni negatív energiákkal.
Hogy jól érezhesd magad, abban sokat segít az is, ha egyáltalán nem véleményezel másokat. Elinte nem könnyű erről leszokni (ez az elme mondhatni természetes gondolkodásmódja), némi kitartással azonban sikerül. Ez a valódi lényed természetének megismerését is segíti.
