Naturmagazin Átalakulás alatt….
Gyereknevelés szeretettel? Íme hozzá egy remek mottó:
“Szavaid legyenek emelkedettek, ne a hangod.”
Mindannyian szeretnénk jól nevelni gyermekünket.
De hogyan tegyük ezt?
Ez az örök kérdés. A válasz pedig egyszerű. Szeretettel.
Igen, rendben van, mondhatjuk, de az kevés ehhez, mert… és itt sorolhatunk számos helyzetet, amikor csődöt mondtunk, hiába próbáltuk a legjobban, legkedvesebben, legnagyobb türelemmel, mégis felsültünk. A megoldás mégiscsak a szeretetben rejlik. Nem az elfogadásban, türelemben, és sorolhatnám a szebbnél szebb, jobbnál jobb tulajdonságokat, amikkel fel tudjuk ruházni magunkat, – különösen, amikor önigazolást keresünk -.
Mi a különbség?
Hát a valódi önmagunkon való cselekvés. Ha megjelennek a kudarcélmények, ami pedig törvényszerű, akkor egy ideig türelmesek, elfogadóak vagyunk, akár még kedvesek is, megembereljük magunkat, mert jó szülők szeretnénk lenni. Azonban ha ilyenkor a valóságot akarjuk látni a függöny mögött, akkor megláthatjuk az önmagunkban bújkáló félelmet, amely mögött ott a tanácstalanság, bizonytalanság, tehetetlenség és az idő előrehaladtával előbb-utóbb a düh is. Márpedig tudjuk, hogy a harag nem jó tanácsadó…, de amikor már mindent megpróbáltam, mit tegyek?
Más szülőkkel, más gyerekekkel is ugyanez történik, ők is ugyanebben a cipőben járnak! Igen. De miért?
Mert nem ismerjük fel a legnyilvánvalóbb dolgot
Azt, hogy az érzéseink kapcsán negatívnak, megoldhatatlannak látjuk a helyzetet, s éppen ezzel egy negatív kört generálunk önmagunkban. Ezt a gyermek ugyanúgy éli meg és így már legalább ketten vagyunk, akik nem érzik jól magukat ilyenkor. (Sőt, így érzünk, valahányszor visszagondolunk rá.) Biztosan ez az az út, amit folytatni szeretnénk? Ugye nem! Erre magunktól is tudjuk a választ. A vicces az egészben pedig az, hogy eddig is tudtuk a valódi választ, csak mivel nem figyeltünk önmagunkba befelé, ezért nem tudtuk a megoldást, ami pedig mindig jelen van bennünk. Ez pedig nem más, mint a tiszta szeretet, minden más érzés helyett.
Csak ez.
Gyereknevelés szeretettel
Ha erre figyelünk, meglátjuk a másikban a kétségbeesés mögött a segítségkérést, a félelem mögött a biztonság utáni vágyat, a meg nem értettség mögött az elfogadás hiányát és sorolhatnánk tovább… Sőt, megláthatnánk, hogy önmagunkban szintén ugyanezen érzések, gondolatok kerengenek ilyenkor. Ebből adódik a következő kérdés. Miért várom el a másiktól, a szerettemtől, hogy rendben legyen, mikor én sem vagyok az?
De hát az más… Valóban? Ha ilyenkor őszintén magunkba nézünk, látjuk, hogy ugyanarról a dologról beszélünk.
Mi is a helyzet valójában? Az, hogy gyermekünk tanít minket ilyenkor, tükröt tartva elénk
Hát nézzünk bele!
Ha valóban megtesszük ezt, szomorkodás, önsajnálat vagy harag helyett, akkor valami nagyon különös dolog történik! Hálát kezdünk érezni, sőt felfogjuk a helyzet komikus voltát. És itt történik meg a varázslat, amire mindig is vártunk. Mégpedig nem mástól kapva, hanem Önmagunktól! A legszebb, a legjobb, a legviccesebb mondatok, gondolatok, érzések bukkannak fel a semmiből. Mi lepődünk meg a legjobban, hogy hogyan történt ez? Egy végtelen tárház van bennünk elrejtve, ami ilyenkor megnyílik.
Amit a félelem elzárt, lekorlátozott, azt az elfogadás, a végtelen szeretet könnyen, természetes módon azonnal kinyitja! Ez a valódi nagybetűs Önmagunk!
Hiszem, ha látom, mondhatjuk.
Hát csak rajtunk a sor, bátraké a szerencse
Így a helyzet már nem kell, hogy uraljon többé a negatív érzések kapcsán, hanem mi irányíthatjuk azt! Akár ki sem bontakozik a történés, mert elhal, vagy teljesen új irányt vesz. Így nincs többé szükségünk konkrét mondatokra másoktól, folyamatosan keresve a hozzánk a legjobban illőt, a leghatásosabbat. Az amúgy is ritkán sül el jól.
Rajta, ja gyereknevelés szeretettel egy próbát mindenképp megér! Ez a valódi tanítás gyermekeinknek, gyermekeinktől, hogy a problémából, a kilátástalanságból megerősödve nem is olyan nehéz továbblépni, különösen akkor, ha mindezt együtt, közösen tesszük meg! Legyünk hálásak nekik, hogy egy nehéznek tűnő helyzetből megerősödve lépünk tovább.
Peltzer Zsuzsa
