Naturmagazin Átalakulás alatt….
és menekül a fájdalom elől. Eget-földet megmozgat, hogy elérje a boldogságot, melyet az érzékek tárgyaiból akar megszerezni, de lám, csak annyit ér el vele, hogy egyre jobban belegabalyodik a Májá (az illúzió) kibogozhatatlan hálójába. Szegény ember! Nem tudja, hogy ezek a tárgyak mulandóak, illékonyak, végesek és az idő, tér és okozatiság függvényei. Sőt mi több, még a remélt boldogságot sem kapja meg általuk.
Az érzéki örömök csalókák
A bűvölet csak addig tart, amíg az ember meg nem szerzi vágyai “tárgyát” (ne csak egy telefonra, munkára, autóra gondoljunk, ilyen lehet a házasság, sőt időnként még maga a gyerek is). Amint a vágyak “tárgya” az ember birtokába kerül, az igézet szertefoszlik. Ekkor gyakran úgy érzi, mintha újabb terhet vett volna a nyakába.
Ez a Májá bűvészmutatványa. Az egész világ kísértésekkel van tele.
Az elégedettség tárháza
A világi embert állandó szomorúság sújtja. Mindig meg akar kaparintani valamit, egy kis pénzt, némi hatalmat, valamely pozíciót és így tovább. Mindig azon aggódik, hogy sikerül-e megszereznie vágyai tárgyát. S amikor végre birtokába kerül mindaz, amire oly szenvedélyesen vágyott, akkor tovább aggódik, hogy mikor fogja elveszíteni.
A boldogság forrása az elme békéje
Az elme békéje abból az elmeállapotból ered, amelyben nincsenek vágyak, nincs móha (ragaszkodás), nincs visaja (érzékelés vagy élvezet tárgya) és nincsenek tárgyakhoz kapcsolódó gondolatok. Az élvezet minden gondolatától meg kell szabadulnod, mielőtt belépsz a béke birodalmába.
Az öröm bánattal párosul
Nem létezik öröm bánat nélkül. Ahol öröm van, ott bánat is van. Hiába keresed az örömöt az aranyban, a társadban vagy ebben az elme – világi létezésben. Nem lelhetsz tökéletes boldogságra az ellentétpárok e relatív fizikai síkján. Az ellentétpárok váltják egymást. Az életet halál követi, a nappalra jön az éjszaka, a sötétséget fény váltja fel, az örömöt pedig a bánat váltja.
Egy egységnyi öröm 15 egységnyi bánattal párosul.
A fájdalommal, félelemmel és aggodalommal járó öröm egyáltalán nem öröm. Ha alapos vizsgálatnak veted alá ezt a kicsinyke, egységnyi örömet, az is semmivé foszlik. Felismered, hogy pusztán az elme játéka.
Öröm és bánat csupán relatív fogalmak
Nem két különálló dologról van szó, hanem ugyanannak az éremnek a két oldaláról. A különbség köztük nem minőségi, hanem csak fokozati. öröm és bánat ugyanannak a dolognak a kétféle megnevezése. Ugyanannak a dolognak a különböző aspektusai. A filozófiai ismerettel nem rendelkező világi ember számára mégis két önálló fogalomnak tűnnek.
És mégis – Megtalálható a boldogság forrása, csak nem ott ahol keresni szoktuk
A világ tárgyaiban nem lelhető boldogság. Egy szemernyi boldogság sincs a tárgyakban, mivel ezek élettelenek. Még az érzéki élvezet is csak az Átman üdvösségének kivetülése. Színtiszta tudatlanság azt hinni, hogy az érzékek tárgyaiból vagy az elméből bármilyen élvezethez juthatunk.
A valódi boldogság belül lakozik
Ez egy szubjektív élmény, és akkor jelenik meg, amikor az elme összpontosított. Amikor az érzékeket visszavontad a külső tárgyakról, amikor elméd egyhegyű, amikor létrejött a vászaná-ksaja (a lappangó hajlamok megsemmisítése) és a manónása (az elme megsemmisítése, amikor vágytalanná és gondolat nélkülivé váltál, akkor kezd felderengeni az Átman üdvössége, és megérzed a lelki ánandát (boldogságot).
A lelki üdvösség a legfőbb üdvösség, az ember saját Lelkéből áradó boldogság. Ez a transzcendens üdvösség nem függ a külvilág tárgyaitól, folyamatos, változatlan és örökkévaló.
Tartsd az elmét a mértékletesség állapotában vagy a boldog arany középúton! Soha ne engedd túlzásokba esni!
Dr. Szabó Anikó okl. vegyészmérnök, környezettudományi PhD doktor, minősített vezető jógaoktató
Részletek Sivánanda Mester – Utak a boldogsághoz című könyvének Boldogság fejezetéből
