Naturmagazin Átalakulás alatt….
A biztonság érzés is érzés :). Látszólag a körülményektől függ, minthogy hol lakunk, mennyire biztonságos az ételünk, mennyi pénzünk van, jók-e az ajtózárak, milyen a számítógépünk, milyen a fizikai erőnlétünk, stb. Valójában a biztonság egy érzés, amit nem annyira a konkrét körülmények táplálnak, hanem az, hogy mennyire sérült, vagy nem sérült meg a tapasztalásunkban.
A biztonság érzés lelki mélységei
Ha a biztonság érzés mélyére megyünk, csupán egy kicsi gyermek remegő képét találjuk (a gyerekkori énünket), akit a szülei védtek, óvtak :). Ez a kicsi gyermek nem érzi magát biztonságban, hisz már felnőtt és nem védik tovább a szülei :). Attól, hogy felnőttünk, még nem biztos, hogy minden önmagunkról alkotott kép is “felnőtt”. Nem kell feltétlenül nagy traumákra gondolni. A legtöbb embernél ezek inkább “kisebbnek” számító esetek is lehetnek. Ilyen, ha pl. gyermekként valamilyen okból sérült is a biztonság érzetünk. Mondjuk, amikor nagyot estünk a biciklivel, és a biztonságot adó szüleink pont nem voltak ott. Vagy elcsúsztunk a frissen mosott kövön és megütöttük magunkat. Egy kisgyerek számára az ilyen események megrengethetik a biztonság érzetét. Felnőve pedig nem is emlékszik már, mi is történt, miközben a megrendült biztonság érzet eltárolódott az emlékeiben.
Még nagyobb kihívást jelent felnőttként az olyan gyermek biztonság érzete, aki már gyermekként sem találta meg azt, mert valami történt egyik vagy másik szülőjével.
Életünk első szakaszában rendkívül fontos, hogy szerető szüleink óvó-védő biztonságában fedezhessük fel ezt a világot. Ha ez bármely okból is, de nem sikerül, akkor felnőttként hordozhatjuk ennek emlékét, mintha lényünk csapdába lenne esve a biztonság hiányának érzésébe. Természetesen előfordulhat, hogy a sérült biztonság érzés még gyermekként korrigálódik, kisimul az emléke.
Miért nem pusztán a körülményektől függ?
Ugye ismerünk olyanokat, akik szuper biztosított körülmények között élnek (kamerák, riasztók, védőfal, védőszolgálat, biztonságos autó, felszerelés, stb.), nem csinálnak olyat, ami nem biztonságos, és mégis úgy érzik, nincsenek biztonságban. Nem olyanra gondolok, amikor konkrét fenyegetés miatt van így. Van olyan is, hogy nincs konkrét fenyegetésről szó :). Láttunk már olyat is, aki szuper biztonságosan biciklizik, autózik, úszik, stb., mégsem érzi magát biztonságban.
Olyat is szoktunk látni, aki semmit sem tesz a biztonsága érdekében, és még a legalapvetőbb biztonsággal sem foglalkozik, miközben a biztonság nem is kérdés a számára.
A biztonság érzés hiányának árulkodó jelei
Akkor is sokat gondolunk a biztonságos körülmények megteremtésére, mikor nem ez a munkánk, nincs fenyegetés az életünkben. Túlbiztosítjuk a számítógépünket, az ételeinket, a házunkat mindenféle eszközökkel, túlöltöztetjük a gyermekünket, túlvigyázzuk a mobilunkat, stb. Ha sok időt töltünk vagyontárgyaink, testi épségünk, stb. biztonságán való aggódással (ehhez nem kell feltétlen nagy vagyon :)).
Ha a biztonság érzés hiánya tudatalatti szinten van, a cselekvéseinkben akkor is megfigyelhető. Lelki tüneteket is okoz, mint a szorongás, a “résen levés”, aggódás, belső felszültség, mely tünetek azonban sok máshoz is kapcsolódhatnak.
A biztonság érzés hiánya vonzza magával
Az olyan helyzeteket, ahol a biztonság megkérdőjeleződik. Ilyen pl. a balesetveszély, a betörés, stb. Ilyenkor az érzés, mintha “megtestesülne”.
Eredendő biztonság
A biztonság érzés eredendő, a létünkhöz tartozik. A valódi Énünk – az Önvaló – maga a biztonság, amely biztonság érzés formájában jelenik meg. Emiatt a biztonság érzés természetes. Ha nincs meg, akkor azt kell megnézni mi “takarja el” azt, ami eredendő. Ennek felismerése feloldja azt, ami nem természetes, és ezzel helyreáll az, ami természetes. Maga az Önvaló Énünk felismerése önmagunkban is a biztonság érzetünk helyreállásával “jár”. 🙂
