Bevonzás törvénye vagy csak hagyni lenni, ami van

Erős vágyaink a hiány állapotát tartósítják. Az ellentétek játéka és a bevonzás törvénye más megközelítésben. Üresség érzés, béke, feloldódni a valóságban?

Menekülés vagy játék a bevonzás törvénye?

Érdekes, hogy egyre többen hisznek abban, hogy bármikor, bármit elérhetünk, ha erősen jelen időben a végeredményre koncentrálunk, mert a negálást (tagadást) nem ismeri a tudattalan. Valóban, mivel mi a valóság része vagyunk, feltehetően hatunk rá. De mikor tesszük fel a kérdést, hogy mindezt miért akarjuk megtenni? Nem jó az, ami van? Erős vágyaink vannak? Mert ebből az állapotból valószínűleg nem sok pozitívat tudunk megteremteni. Már csak azért sem, mert minden tézis az antitézist is magában hordja. Pl., ha egy rossz dolgot el akarok tüntetni, akkor előbb fel kell azt idéznünk (amit el akarunk tüntetni). Tehát ezzel azt erősítem meg, amit éppen likvidálni szeretnék.
Utána megpróbálom elnyomni, mondván, hogy ez rossz, ez pedig elfojtást szülhet. Az ellentétek tehát csak a fejünkben léteznek, a valóságban minden egy. Pl., ha több levegőt szívok be, azt hiszem több oxigén lesz a testemben, de nem igaz, mert az oxigén felhasználásához széndioxid is kell. Vagy, ha nem lenne ellenség, akkor nem lenne mélység a barátságban sem stb…

Bevonzás törvénye – stabil alappal áramlunk az élettel

Ha a valóságot elutasítjuk, akkor elfojtásra kerülnek bennünk a különféle impressziók. Tehát első lépés egy stabil nyugodt alap megteremtése. Utána, ha még teremteni akarunk, akkor annak lesz mélysége és nem menekülésnek fogjuk használni. Ez egyfajta játék. De valószínűleg mikor az élettel együtt áramlunk, akkor már nem vágyunk arra, hogy folyton megváltoztassuk, kijavítsuk, jobbá tegyük stb. Ott már nincs ÉN, aki cselekedne.

Bevonzás törvénye - Vagy csak hagyni lenni, ami van?
De ez a fajta béke nem annyira vonzó az emberek számára, akik általában jobban szeretik az izgalmas dolgot, amikor ők irányíthatnak. A nyugalom, az üres tér, mikor az éntudat határai feloldónak és csak a valóság van jelen, az nem annyira szokott vonzó lenni számukra. Tisztelet a kivételnek. Csak annak, akiben már elindultak a folyamatok, azok értékelik ezt. Akiben már van valamennyi üresség, az vonzódik az ilyen emberekhez, a többiek nem éreznek rá, nem látnak semmit az ilyen emberben, mert csak a külsőségeket nézik. Őket nem az üresség, hanem a pénz, hatalom, csillogás, ambíció vonzza. Valakivé válni… De, ha egyszer ráérzünk az üresség mélységére, ahhoz képest minden csak pótléknak tűnik…

Nem vonzó a béke, nyugalom?

A nagy bölcsek esetében is kevesen éreztek a követők közül erre rá. Jézus tizenkét embert talált, aki nyitott volt erre. Ők egyszerű emberek voltak, nyitottak, és ebben van valami szépség. A bizalom, a kevés kalkuláció, a mohóság hiánya. Igaz őket is az érdekelte, hogy a Mennyben ki fog, ki mellett ülni, és ki ül majd Jézus mellett. Buddha pedig már megmondta, hogy a vágy okozza a szenvedést. Ha mindig másra vágyunk, többre, jobbra stb., akkor mindig szenvedni fogunk, frusztráltak leszünk.

A megoldás az, hogy azt gyakoroljuk, hogy a jelenben maradunk, agyalás nélkül, csak tesszük a dolgunkat átadva az irányítást az életnek.

Keresztes Attila (Egyesítő Pszichológia), akupresszőr (természetgyógyász)

Nézd meg ezt is

ZYO Hogyan segíti a párkapcsolat és annak hiánya Önvaló Énünk felfedezését?

ZYO Hogyan segíti a párkapcsolat és annak hiánya Önvaló Énünk felfedezését? 4 részes online, jún. 20.

A ZYO Hogyan segíti a párkapcsolat és annak hiánya Önvaló Énünk felfedezését? c. gyakorlati, online eseményt az a sok tapasztalat ihlette, ahogy látom, hogy párkapcsolatok mennek tönkre az Önvaló felfedezése közben, vagy épp létre sem tudnak jönni. Van, hogy emiatt az önfelfedezés kerül inkább háttérbe, s aztán később ez visszaüt, s van, hogy a párkapcsolat sínyli meg. Mindez nem az Önvaló számlájára írandó :). Nem szükséges elem, hogy valami sérüljön.

Te mit gondolsz? Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.

X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Csatlakozz hozzánk!