Az Önvaló Énünk felfedezése és a rút kiskacsa története

Az Önvaló Énünk felfedezése azzal kezdődik, hogy egyáltalán felismerjük, hogy a személyes Én, akinek hinni szoktuk magunkat, nem a valódi Énünk. Nem a személyes Énünk vagyunk. A személyes Énünk egy belső kép rólunk, olyan kép, amivel azért azonosulunk, mert nem vesszük észre a mélyében a valódi Énünket. Erre emlékeztet engem a rút kiskacsa szép meséje :).

Kollektíven jártunk úgy, mint a rút kiskacsa… 

Kollektíven hisszük el, hogy ilyen-olyan szempontból vagyunk rosszabbak, kevesebbek, szenvedőbbek, problémásabbak, rossz érzésűek, megfelelni nem egészen tudók, nem elegek, nem elég jók, olyanok, akinek nem igazán sikerül, akinek kevés jut, akik keresik a jót, a boldogságot, az Önvalót, stb. Ezek rút kiskacsa önképek :).

A rút kiskacsát magányra, egyedüllétre, a társaitól való elkülönülésre ítélték a körülményei. Az, hogy rútnak született, az, hogy nem kellett az anya-kacsának, hogy bántották, megalázták a testvér-kacsák. Annyira, hogy végül emiatt elmenekült, majdnem elpusztult, sokat szenvedett. Valójában a körülményei tették ezt vele? Amiatt szenvedett annyit, mert az anyja nem megfelelő szülője volt? Mert nem szerette őt? Vagy mert a testvérei nem jó testvérek voltak? Neeem. Azért szenvedett, mert azt hitte, hogy ő egy kacsa. Persze, hogy amíg kacsának hitte magát, annak csúnya volt, aként nem tudott megfelelni, aként nem tudott odatartozni a társaihoz, aként elszigetelődőtt, aként nem talált segítséget, aként nem tudta magát igazán jól érezni.

Kérlek lásd meg ebben a kulcsot, mert ez a te életed kulcsa is. 

Amíg a rút kiskacsa nem ismerte fel magát hattyúként, addig minden baja volt az élettel, a körülményekkel, magával, a többiekkel…

Lásd meg azt is, hogy az önmagáról való legmélyebb tévedése idején is ösztönösen megdobbant a szíve, amikor hattyúkat látott elrepülni. Valahogy akkor is jóleső érzés töltötte el, amikor csak látta őket… Csak azt nem értette, hogy miért vonzódik annyira hozzájuk?

Ugye ismerős ez neked is? Ugye veled is előfordul, hogy magas rezgésű helyeken, emberek között, szeretet energiában te is szinte “odaragadsz”, vonzódsz, érzed, hogy valami közöd van ehhez? Vágysz ilyesmire, még akkor is mikor nem érted miért és mi is vonz pontosan, és hogy hova vonz pontosan? Ugye valahogy te is érzed belül, hogy nem kerek, nem egész, nem teljes, nem igazán stimmel az, ahogyan magadat meghatározod? Valahol a lényed mélyéről időnként felbukkan valami, valami sokkal jobb, mint szokott lenni…

Az Önvaló Énünk felfedezése

Valahol mélyen ott rejtőzik benned az Önvaló, a valódi Éned. Ugyanúgy nem vagy a személyes Éned, ahogy a rút kiskacsa nem kacsa. Ugyanúgy Önvaló vagy valójában, ahogy a kacsa valójában hattyú.

Miközben úgy érzed a körülményeiddel, a helyzettel, a múltaddal van a baj, amiatt vagy olyan, amilyen, akkor ez félrevisz. Félrevisz, mert olyasmit próbálsz megjavítani, megváltoztatni, ami eleve nem valós.  Csupán attól tűnik valósnak, hogy másnak hiszed magad, mint ami valójában vagy. Találd meg a valódi Önmagadat, önmagadban és akkor meglátod azt is, hogy az még sokkal jobb, mint a rút kacsának meglátnia önmagát hattyúként. 🙂 Ahogy a rút kiskacsa is boldog lett valódi önmaga felismerésétől, úgy te is az leszel :).

Ahogy a kacsa belenéz a tó tükrébe és meglátja a valódi hattyú önmagát, ugyanúgy te is belenézhetsz belső lényed tükrébe és megláthatod az Önvalót, valódi lényedként.

Itt találod a Rút kiskacsa meséjét.

Fekete Kata természetgyógyász, ThetaHealing, ZYO

Nézd meg ezt is

Önszeretet meditáció videón: A szeretet és te nem két külön dolog, Önvaló

Önszeretet meditáció videón: A szeretet és te nem két külön dolog

Ez Önvaló meditáció, mely önkutatás révén segíti a szeretet Éned megtalálását. A szeretet és te nem két külön dolog.

X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Csatlakozz hozzánk!