Az érintés érzéki csalódás – Ha tényleg összeérne két részecske, nukleáris reakció jönne létre

A tudomány friss állása szerint, bizony az érintés érzéki csalódás a valóságban. Ettől persze még csodálatos :). 

Az univerzumban minden tömegtelen részecske, melyek kölcsönhatnak egymással. Valójában nincs igazából semmi, amihez hozzá lehetne érni, még az elektronok is tömeg nélküli energia-részecskékből állnak.

Érintésnek – konyhanyelven – azt szoktuk nevezni, amikor két “dolog” (pl. két kéz) összeér. Ma már azonban azt is tudjuk, hogy minden, amit anyagból állónak tekintünk, valójában atomokból épül fel. Ha a legegyszerűbben szeretném megfogalmazni, az atomok szinte teljes tömege egy nagyon apró területre, az atommagra összpontosul, mely semleges töltésű neutronokból és pozitív töltésű protonokból áll. Ezt veszi körbe egy látszólag üres tér, az elektronfelhő, amely a negatív töltésű elektronokat tartalmazza.

Az elektronokat az elektromágneses erő mágneshez hasonlóan tartja „helyben”. Vagyis, ha két dolog valóban érintkezne egymással, akkor az elektronoknak kellene érintkezniük.

Vajon érintkeznek?

A természetben az egyező töltésű részecskék taszítják, az ellentétes töltésűek vonzzák egymást. Az elektronok azonban negatív töltésűek, azaz taszítják egymást. Emiatt az elektronok soha nem érhetnek össze. Azaz az érintés érzéki csalódás kell legyen.

Mi történik az érintés érzéki csalódás létrejöttekor?

Az elektronok egymást taszítása miatt, nem megérintjük a dolgokat, egyszerűen csak 10^-8 m távolságra kerülünk tőlük ( (valójában olyan, mintha 10^-8 m-el lebegnénk valami felett).

Máshonnan nézve:

Ha egy kissé mélyebbre ásunk abban, hogy a dolgok hogyan működnek valójában, azt találjuk, hogy az energia részecske és hullám is. Azaz a részecske egy gerjesztett állapot egy hullámszerű mezőben.

Mivel pedig a részecskék mezők, a mezők azok, amik érintkeznek, nem pedig a gerjesztett részecskeállapotok. Az elektronok mezői átlapolnak, a részecskék nem. Másként fogalmazva: a közvetlen érintkezés helyett, az elektronok és más részecskék elektromágneses mezői kerülnek kapcsolatba egymással.

Egyszerűbben:

A legtöbbet emlegetett példa talán, hogyha lehuppansz egy székbe, a testet alkotó elektronok taszítják a széket alkotó elektronokat, azaz ’lebegsz’ a szék felett egy elképzelhetetlenül kis távolsággal.

Miért érezzük úgy, hogy hozzáérünk valamihez?

Úgy érezzük, hogy hozzáértünk valamihez, mivel az elektronok közti elektromágneses erő olyan érzést hoz létre, mely az agy számára azt közvetíti, hogy hozzáértünk valamihez. Szó szerint, az érintés érzése az agyunk interpretációja (értelmezése) az elektronok által létrehozott elektromágneses erőről. Az létrehozott érzés az anyagtól függ, melyhez hozzáérünk (pl. az elemek és molekulák szerkezetileg hogyan helyezkednek el).

Miért érezzük különbözőnek az anyagokat?

A különböző tárgyak érzékelése attól függ, hogyan interpretálja az agyunk az atomi szerkezetet. Így működik:

A különböző atomok, melyek a periódusos rendszer elemeit alkotják különböző mennyiségű elektront tartalmaznak (protonszám alapján). Mikor kötés alakul ki különböző elektronszámmal rendelkező különböző atomok között, anyagot hoz létre, melyet mi is ismerünk. Amikor eltérő típusú anyagokhoz érünk, az anyag atomi szerkezetétől függő súrlódást érzékelünk (tömeg, sűrűség, egységes-e, stb). Az általunk érzett súrlódás elektromos jellé válik a neuronokban és ezt a jelet az agyunk érzékeli.

Minden érintéshez kapcsolódó érzékelés, beleértve a meleget, hideget, fájdalmat és az élvezetet, egy az atomi szerkezetre adott reakció. Ezeket az érzékeléseket eltároljuk, hogy később emlékezzünk arra, hogy ne érjünk hozzá a forró tűzhelyhez, de a meleg vízbe igenis beugorhatunk.

Mi történne, ha ténylegesen érintkeznének a dolgok?

Amikor két részecske valóban érintkezik atomhasadás, vagy fúzió jön létre. Más szóval, két objektum érintkezése nukleáris reakcióval járna. Ezt az E=mc^2 egyenlet magyarázza. Összefoglalva, az energia átalakulhat, a mezők átlapolhatnak, de két dolog sosem érhet össze.

Megjegyzés:

Valójában tényleg a fentieket tapasztaljuk, ha elvonatkoztatunk mindattól, amit idáig tanultunk, tudtunk, hittünk magunkról és a világról. Plusz természetesen meditatív módon, megfigyeljük mit is tapasztalunk érintéskor. Másként fogalmazva, Önvalónkként (valódi Énünkként) szemléljük meg a saját tapasztalásunkat a maga nyers, természetes valóságában. Ha pedig tovább szemlélődünk, nem megállva az érintés fogalmának pontosításánál, még izgalmasabbat találunk. Nem maga az ún. érintés okozza a szokott “jó” érzést, hanem a “jó érzés tere” formálódik meg érintés érzetként :). Vallásos szemlélettel ezt úgy lehetne leírni, hogy az érintésben Isten nyilvánul meg :). Spirituális szemlélettel ugyanez energiák találkozása. A racionálisabb nézőpontból pedig ez a Tudat hullámzása. Ha érdekel ennek a megtapasztalása, létrehoztam egy olyan eseményt, ahol megmutatom, hogyan tudod mindezt megcsodálni tapasztalással.

Megjegyzés: Fekete Katától

Források:

A fenti cikk kivonata az alábbi cikkeknek és videóknak:

http://factmyth.com/factoids/things-can-actually-touch-each-other/

https://futurism.com/left-handed-life

https://mail.google.com/mail/u/0/?tab=rm#inbox/FMfcgxwBVqTcpNPNBsxrkCtGtcqzjTTp?projector=1

Fordította: Hümpfner Evelyn, vegyészmérnök

Nézd meg ezt is

ZYO Önértékelés - Lehet így is, ámde miért is ne lehetne ennél jobban?

ZYO Önértékelés az Önvaló Éned szemével: Miért is ne lehetne jobban? – jún. 4.

Az önértékelés így a tévedések tragikomédiája. Így is lehet, de miért is ne lehetne jobban? Miért, hogyan? Hová vezet ez?

Te mit gondolsz? Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.