A szenvedés mély gyökere az elkülönültség, az elválasztottság

A szenvedés mély gyökere az elkülönültség, azaz az egymástól való elválasztottság, a világtól való elválasztottság, a jótól való elválasztottság, a szeretettől, istentől való elválasztottság, a boldogságtól való elválasztottság, stb.
A szenvedés minden formája az elkülönültség jelzése. A szenvedés formája sokszor olyannyira megszokott, hogy fel sem tűnik, hogy ez is szenvedés.
Szenvedés formák pl: aggodalom, szomorúság, félelem, bánat, megbánás, nyugtalanság, akarás, lelki fájdalom, fizikai fájdalom, féltékenység, irígység, bosszúvágy, düh, harag, neheztelés, biztonsághiány, pénzhiány, hiány, szükség, veszély érzet, stb.).

A szenvedés mély gyökere az elmében, az egóban keresendő

Ha elméből próbálok meg ránézni a szenvedés gyökerére, akkor ott keresem a megoldást, ami maga a szenvedés “tárolója” (emlékezés) is, és a “gyártója” (újrateremtés a tudatalatti emlékek alapján) is. Vagyis találok benne egy csomó ötletet, hogy a szenvedés oka, gyökere valamelyik felmenőm, akinek hasonló problémái voltak, vagy a gyermekkorom, ahol ilyen, olyan dolgokat kellett elszenvednem, stb. Ezek azonban nem tudják érdemben megoldani magát a szenvedést, mert továbbra is az elmében “vagyok” és az elmében keresem a választ.
Ott keresem a választ, ami maga a korlátozása az Énem teljességének, az Énség egységességének, az Egységnek. Ott keresem a választ, aminek az a lényege, feladata, hogy elválasszon.

A vízcsepp példája

Valahogy úgy, ahogy a vízcsepp “burka” elválasztja a vízcseppet a víz többi részétől. Ilyenkor a vízcsepp tulajdonképp attól szenved, hogy azt hiszi külön van a víztől. Azaz félnie kell emiatt, hogy mi lesz, veszélyben érezheti magát, a rajta kívül álló hatalmas víz miatt, úgy érezheti, hogy egyedül van, magányos, mert mindenki “más” rajta kívül van és nem biztos, hogy tud kapcsolódni hozzájuk, stb…
Ugyanez történik az emberrel is… Olyan, mint egy kicsi vízcsepp… Burka az elme határa, megerősítve, hitelessé téve a test határai által…. Különlétének forrása ez a bizonyos “burok”. Ezen belül vannak felmenők, a saját tapasztalatok, stb. S ezen kívül az érdemi megoldás. A felismerése annak, hogy a kicsi vízcsepp nem különálló, nincs elválasztva. Ő nem is létezik önállóan. Csak a víz létezik, egységében, önállóságában, végtelenségében ( a példa kedvéért). A vízcsepp nem 1 db entitás. Nem ő az “entitás”. Hanem a víz, ami vízcseppnek hiszi magát…  A víz pedig nem 1, és így nem tud 2 sem lenni. Egységes, egész.
Ahogyan az ember is, valójában. Önvaló.

Mi az az elkülönültség?

Az Én gondolata maga. Az a gondolat maga, az a HIT maga, hogy Én 1 db 🙂 Én vagyok. 1 db valaki, aki mivel 1 db, ezért ilyen olyan dolgok, tapasztalatok jellemzőek rá. Aki, mivel 1 db, ezért és ebből kifolyólag van rajta kívül MÁS. Azaz van valami, valaki, akitől ezért el van különülve. Az 1 db-sága miatt.
Ez maga a nem Egység.
Ez a kettősség. A kettősség pedig nincs 1 nélkül. Azaz, ahhoz, hogy elkülönültnek higgyem magam, az kell, hogy 1 db valakinek tartsam magam. S, ha így van, akkor ha van 1 db, akkor ez egyenlő azzal, hogy akkor kettőnek is kell lennie. Így már kész is a kettősség.
Az elkülönültség vége a szenvedés vége.
Mert eltűnik az 1-be, a 2-be, a sokba vetett hit, az 1 valaki vagyok elképzelése. S ezáltal a vannak MÁS valakik elképzelése. Az Egység veszi át a helyét. Ez olyan, mint amikor a víz rájön, hogy ő nem 1 db vízcsepp, mégcsak nem is a vízcseppek összege, hanem a víz maga. Akkor is a víz maga, ha közben láthatóak a vízcseppek is. Akkor is az Önvaló vagy, ha közben látod az emberi létet.

Honnan látható a szenvedés mély gyökere, ha nem az elméből?

A lényed mélyéről, Önvalóként. Ugyanonnan, ahonnan látod az elme működését, gondolatokat, érzed az érzéseket, észleled az észleléseket, tudatában vagy a tudatodnak, tudatában vagy annak, hogy vagy.
Ez maga az Egység és az Egység forrása, anélkül, hogy 1 db lenne. Innen látod magát az 1 db-ot is.
S mikor nem az elme korlátai közül nézel, nem az elme szemüvegén át megszűrve tapasztalsz, akkor nincs szenvedés. Hiszen nincs kitől félni, ha minden és mindenki vagyok. Nem fenyeget veszély, tehát nincs min aggódni, nem tudok elveszteni senkit, mert senki sincs külön tőlem, nem tudok hiányt, szükséget szenvedni, mert mindaz is vagyok, ami hiányozhatna. Nem tud bántani a múlt, mert nem tudok semmit sem rossznak látni, mert minden vagyok. S a VAGYOK, az jó.

Honnan tudom, hogy az jó?

Hiszen ebben a pillanatban is, ha csak a vagyokság érzetre koncentrálok, arra, hogy létezem. Csak erre, nyersen, tisztán, a maga tiszta, minden nélküli érzetében…. Akkor az jó, ugye? Egységes, békés, szerethető, ugye? Nem szenved, ugye? Ugye nem 1 db? 🙂 És ugye ez a vagyok nem tud más lenni, mint Én?
A rosszat akkor kezdem el érezni, mikor megjelenik a DE gondolata… És folytatja, hogy de velem ez van, én ilyen vagyok, én ezt tapasztaltam…. stb, aztán ez érezhető is… Ez az elme…. Ez, ami a DE után jön, a DE-vel együtt, ez maga az elkülönültség, ami érvel önmaga mellett… :). Ugyanakkor, ami a DE után jön az tud más lenni, mint Én. Hiszen lehetek hol ilyen, hol nem ilyen… 🙂

Mikor ezt felfedezed, akkor…

egy darabig tapasztalod ezt a fura kettősséget, hogy már tapasztalod a szenvedés nélküli önmagadat önmagadként, ugyanakkor még tapasztalod a szenvedést is.
Ez a kezdete és jele annak, hogy visszaolvadnak a szenvedések az eredendő szenvedés nélkülibe. A lényed csöndjébe, szeretetébe. Az el nem különültbe, az EGYségbe, hogy aztán egyszercsak teljesen megszűnjenek, ahogyan maga az elkülönültség is megszűnik. A helyét pedig átveszi az, ami elképzelhetetlen (jó). Elképzelhetetlen, mert maga az elképzelés is csak ebben tud létrejönni, azaz nem tudja elképzelni a “gazdáját”.
Ez a megvilágosodás “útja”, az egós Én útja a teljességbe, a valódi Énbe, az Önvalóba, a tudatosságba, a szeretetbe.
Önvaló videókat itt találsz, ZYO néven: https://www.youtube.com/channel/UCu40d8exg2ZqpFM0F0sTVUg
A világ és az Én valójában nincs külön, csak így tűnik. Egységben van, “testileg”, “lelkileg”, “tudatilag” és ez érezhető, érzékelhető. Erről szól a ZYO A világ és az Én egységben c. online interaktív esemény. Lsd. az eseménynaptárban.

Nézd meg ezt is

Feltétel nélküli szeretet - folyékonyság (flow) meditáció videóÖnvaló meditáció videón

Feltétel nélküli szeretet – folyékonyság (flow) meditáció videó

Elmén túli, Önvaló meditáció. A feltétel nélküli szeretet közvetlen tapasztalását szolgálja, ami túl van azon, amit gondolni lehetne róla.

Te mit gondolsz? Szólj hozzá!

Az e-mail címet nem tesszük közzé.

X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Csatlakozz hozzánk!