Tegnap egészséges, ma beteg – Az egyensúly lehet az egészség kulcsa

Nem jó a sok, nem jó a kevés. A külső és belső egyensúly az egészséges létezés kulcsa. Az egyensúly maga az élet, az egész világ és annak minden kicsi része, maga az ember is, egyensúlyra törekszik.

Az élethez megfelelő mennyiségű fényre és sötétségre, megfelelő összetételű és mennyiségű levegőre, vízre, tápanyagra van szükség. Ha a levegő vízzé válna, vagy a víz levegővé tűnne el, ha a fény állandósulna, vagy ha a sötétség válna uralkodóvá, vagy ha a tápanyagok egyes fajtái miatt mások elvesznének, akkor az egyensúly felborulna és a földi lét sem létezhetne. Az ember létezésének tehát alapfeltétele a külső környezet egyensúlya.

Vajon elegendő-e az egészséges emberi létezéshez a külső egyensúly?

Hiába adott minden az egészségünkhöz, ha az adottságokat rosszul használjuk. Ha például éjszaka túl sokszor vagyunk ébren, ha nem iszunk eleget, ha nem megfelelő ételeket eszünk, akkor nem élünk a lehetőségeinkkel. És mi történik? Felborul a belső egyensúlyunk, azaz betegek leszünk.

Tegnap még nem volt semmi bajunk, ma meg kiderül, hogy komoly betegségünk van?

Az egyensúlyi működést a legkönnyebb a hőmérséklet segítségével elképzelni.

Testünk állandó szinten (37 fok körül) tartja a hőmérsékletünket és például ha a 100 fokos szaunában vagyunk is, a maghőmérsékletünk akkor is változatlan, köszönhetően az izzadással leadott hőnek. Úgy tűnik, mintha minden rendben lenne, jól is érezzük magunkat egy darabig. Ha viszont túl sokáig vagyunk a szaunában, akkor elkezdjük rosszul érezni magunkat azzal arányban, ahogy a szervezetünk egyre kevésbé képes kiegyensúlyozni a hőhatást.

Hasonló egyensúlyi folyamatok játszódnak le a betegségeknél. A szervezetünk problémái már jóval előbb fennállnak, mint ahogy észrevesszük őket, mert az egyensúlytalanságot folyamatosan helyreállítjuk. Ez azt jelenti, hogy sokszor akár éveken át romlik apránként az állapotunk és hirtelen, váratlanul leszünk nagyon betegek úgy, hogy nem is értjük miért?

A betegség valójában azzal kezdődik, hogy felborul a működésünk természetes egyensúlya. Amikor már mindennap fáj a fejünk, a derekunk, a nyakunk, amikor rendszeresen bedobog szívünk, felugrik a vérnyomásunk, az bizony általában több éves kitartó önrombolásunk eredménye.

Hogy vegyük észre, hogy felborult az egyensúlyunk?

Az első jeleket lenne jó észrevennünk. Először csak enyhén érzékeny a fejünk, néha elzsibbad a nyakunk, vagy úgy érezzük megmerevedett a hátunk, esetleg folyamatosan sápadtabb az arcunk, netán gyakrabban leszünk idegesek, ha számunkra nem tetsző dolgot hallunk, néha ég a gyomrunk, netán görcsöl, de csak kicsit, vagy puffadunk, szédülgetünk, netán túl sok pattanásunk van (pedig már nem vagyunk tinik), sokszor kapunk el mindenféle betegséget, vagy túl gyorsan és túl gyakran elfáradunk. Sok, sok ilyen jel van, aminek rohanó életünk okán nem szoktunk jelentőséget tulajdonítani.

Orvosi értelemben ilyenkor még egészségesek vagyunk, orvosi eszközökkel, vérvétellel ilyenkor még nem tudunk kimutatni semmit, pedig valójában a szervezetünk már nagy erőt és energiát pazarol arra, hogy fenntartsa a normális működésünket. Ez az a fázis, mint amikor a szaunában fokozottan izzadunk, de még jól érezzük magunkat.

Orvosilag még mindig egészségesek lehetünk, amikor már furcsán gyengébbnek, fáradékonyabbnak, boldogtalanabbnak, rosszabb kedvűnek, érzékenyebbnek érezzük magunkat.

Hogyan csapjuk be saját magunkat?

Persze keressük, mi lehet az oka? Felelősen viselkedünk, elmegyünk orvosi vizsgálatra. De a vizsgálati eredmények megnyugtatnak, nincs itt semmi gond. Lelkünk hangját is elnyomjunk: “Ugyan már, hisz a leleteim rendben vannak, csak rossz napom, hetem van, csak felidegesített a kollégám, aggódtam a gyerek egyese miatt… ” A rosszabb időszakokat váltogatják a jobbak, ilyenkor még inkább megnyugszunk, “ó nincs itt semmi baj”, gondoljuk. És inkább koncentrálunk mindennapi dolgainkra. A rosszabb időszakokban azzal nyugtatjuk magunkat, hogy a “múltkor is megnézett az orvos”, akkor sem volt semmi bajom, nyilván most sincs”. Egészségesnek tartjuk magunkat, fölöslegesnek hisszük, hogy bármit is tegyünk.

Hogyan gyógyuljunk meg szenvedés nélkül?

Pont az első halvány jelek időszaka az, amikor könnyen, gyorsan, a legkevesebb fáradtsággal, netán fájdalom nélkül helyre állíthatjuk az egészségünket és megelőzhetjük a komoly bajokat. Saját magunk megfigyelésével vagy akár rendszeres természetgyógyászati állapot felméréssel ideje korán észre lehet venni a készületben levő bajokat. Segítő szakemberek állnak rendelkezésünkre, akik testi tüneteink alapján tanácsot tudnak adni min kellene változtatnunk ahhoz, hogy a belső egyensúlyunkat időben helyreállíthassuk, megelőzve ezzel a komolyabb bajokat.

Szerző: Fekete Kata