Naturmagazin
Kezdőlap | CSALÁD | NŐI, FÉRFI GONDŰZŐ | Szükség alapú gondolkodás = rejtett bőség gát

Szükség alapú gondolkodás = rejtett bőség gát

Minden emberben ott van ez fajta szükség alapú gondolkodás: “Csak a szükségleteimet és a családom szükségleteit szeretném kielégíteni – ennyi pénzre van SZÜKSÉGEM”. Úgy érezzük, hogy, amire szükségünk van, az jár nekünk és természetes, hogy az élet ezt biztosítja. Valahol itt húzzuk meg a határt az elfogadható és az elfogadhatatlan között.
Annyi pénzt, anyagi javat sorolunk a “feltétlenül kell” kategóriába – tudat alatt -, amennyi a szükségleteinket (és a családét) legalább kielégíti. Ez a szükségleti határ. Ha ennél többre tudunk szert tenni akkor jól érezzük magunkat, de ha ez nem sikerül, akkor még elfogadjuk – bár nem jó szájízzel. Ahogy anyagi javaink közelítenek a szükségleti határ felé, úgy leszünk egyre stresszesebbek, tartva attól, nehogy a határ alá kerüljünk. A határ alá kerülés az elfogadhatatlan kategória. Félünk tőle, teszünk ellene és valahogy a határ szint mindig meg is oldódik.
Van, akinél a szükségleti határ fenntartása már a bőség kategóriába tartozik és van, akinél csak az efölötti rész. Azaz tévesen a bőséget a szükségleti határral összefüggésben szoktunk meghatározni. 
A bőség azonban nem az anyagi javak, tárgyak értéke, mértéke által érezhető. Valójában nem ezektől függ. Lsd. a bőség blokkoldó videót. 

A szükség alapú gondolkodás határt szab a bőségnek

A szükségleti határ fölötti rész már egyértelműen a “bőség” kategóriába sorolódik, ezért ennek a résznek már komoly kihatása van életünk eseményeire. Míg a szükségleti rész biztosítása az emberek döntő többségének megy és valahogy mindig megoldódik, addig a szükségleti részen felüli rész már intenzíven összefügg a többi tudatalatti hitrendszerrel.
Ilyen például, amikor kételkedünk önmagunkban, azaz nem hisszük el, hogy megérdemeltük azt a nagy jót, hogy a szükségleti részen felül is lehessenek anyagi javaink. Van, hogy úgy hisszük, nem vagyunk elég jók, elég hasznosak, nem nyújtottunk elég jó teljesítményt, nem tudtunk eléggé megfelelni, s amíg így van, addig nem juthatunk hozzá a szükségletünkön felüli anyagiakhoz. Emiatt a hitrendszer miatt nem tudunk egy bizonyos jövedelem határ fölé menni.
Ha pedig mégis, akkor valami folyton történik: hirtelen váratlan kiadásaink támadnak, többet kell költeni, mint hittük, kirabolnak, elveszítjük a pénzünket, stb. Végül pedig ugyanott találjuk magunkat anyagilag, ahol eddig, vagy egy kicsit lentebb, de vissza tudunk jönni a régi szintre.
Így mozgatja a szükségleti határ az anyagi helyzetünket a tudatalatti mélyéről. Mivel mindennek nem vagyunk tudatában, ezért az eredmény állandó küzdelem, harc az anyagiakért. Sok-sok kudarc, csalódás a vége és az önmagunkba vetett hit további romlása. Pedig erre nincs szükség, egyszerűen csak rá kell jöjjünk, hogy nem ott keressük a megoldást, ahol az van… A tudatalattiban.

Szükség alapú gondolkodás - rejtett bőség gát a tudatalattibanA szükségleti határ kitolódása

Mivel tudat alatt van ilyen határunk, ezért még bőség esetén is, megpróbáljuk kitolni a szükségleti határainkat. Pl. mikor úgy érezzük, feltétlenül “szükség van” a legújabb mobilra, akkor ez stresszt, feszültséget kiváltó gondolat. Egészen addig, amíg megfelelően alátámasztott magyarázatunk nincs arra, miért is épp a legújabb a szükséglet. Miért a stressz? A szükségleti határ miatt. Ugyanis ha efölé megyünk, akkor már bejön a biztos megtarthatom? megérdemlem? szabad-e, elég jó vagyok ehhez? stb. kérdések, szintén tudatalatti szinten. Vagyis ahhoz, hogy megmaradjon a legújabb telefon és ne legyen lelkiismeret furdalásunk, az a legegyszerűbb, ha besuvasztjuk a szükségleti határ alá.
Ha nem hihető magunk számára, hogy valami belefér a szükségleti határba, akkor konfliktus keletkezik, mert azt már nem feltétlenül engedjük meg magunknak, hogy több legyen, mint, ami szükséges.

Történelem a tudatalattiban

A történelem könyveket olvasva megtaláljuk ennek a fajta gondolkodásnak az alapját.
Már az ősember is úgy élt, hogy annyit vett el, kapott a javakból, ami a szükségletei kielégítéséhez kellett. Később pedig, amikor ennél több keletkezett, akkor azt már úgy is hívták, hogy fölösleg. Ebből keletkezett a cserekereskedelem és ebből lehetett a közös szükségleteket (mint pl. védelem) kielégítenie a közösségnek. Ebből két dolog raktározódott el a tudatalattiban: a fölösleg vagy szükségletté alakul (olyan szükségletté, ami nem az életben maradáshoz kell, de szükséges) vagy be kell adni a közösbe :). Ha fölösleges, akkor nem maradhat meg.

Hogyan hat mindez ma?

Mindenki tudatalattijában megtalálható korlátként, hogy mi az a szint, amit ő szükségletnek tart és ez a szükségleti határ meddig nyújtható szerinte (pl. belefér-e a legújabb mobiltelefon, vagy azt már nem tudjuk elhinni, hogy szükséglet, de azt pl. igen, hogy mindig szép legyen a hajunk és ehhez megvegyük a legdrágább szert). Ez a határ mindenkinél más tartalmú és mértékű. Van, akinek csak a luxus sampon fér bele és van, akinek a 2. ingatlan is :).
Ami azonos, az a határ jelleg. A határ jellegnek pedig azonos a következménye: ha határ van, akkor azt túllépve visszahúzó erők lépnek fel, ezért csak rövid ideig tud megmaradni a határon túli bőség. Bármit találunk ki, bárhogy igyekszünk, valahogy mindig visszatérnek a dolgok a határ környéki szintre. Mikor viszont a határ alá csökkenne a bőség, akkor mindig van megoldás, amivel visszakerülünk a határ szintre.
A határon felüli bőség – amíg tart, ha tart – lelkiismeret furdalás, szégyen érzetet, “rossz vagyok”, “nem jó, hogy több van, mint másnak”, stb. érzetet válthat ki, mert nincs megosztva a közösséggel, ahogy a történelem során volt. Ez belső késztetést jelent a megosztásra, pl. rászorulóknak adásra, alapítványi támogatásokra, stb. Ez még a jobbik eset, mert a többség el sem jut idáig, mert a korlát megvédi őt az efféle bonyodalmaktól :).

Mindez miért?

Mert tudatalatt tovább él a szükséglethez igazodó javadalmazás megítélése magunk számára.

A bőség természetes, az élet természete a bőség

Nem vagy kizárva belőle :), ez csak téves hitrendszer lehet. Azaz nincs szükséged szükség korlátra. Ez feloldható a tudatalattid szintjén. Nincs szükséged szükségre sem. Nem az elme által kitalált szükség és annak mértéke szerint áramlik a bőség, viszont ezek akadályozzák a bőség áramlását. Szükségből nem lesz bőség :). Szükség határhoz való ragaszkodásból sem lesz bőség :).

Milyen a hitrendszerek nélküli, korlátok nélküli természetes bőség?

Ahhoz tudnám hasonlítani az anyagi javak természetes, élet által működtetett áramlását, mint ahogy a vér kering az egészséges testben. Egyes szervek több vért kapnak, mások kevesebbet, mert más a szerepük a nagy egészben. Valamint minden szerv akkor jut hozzá az épp megfelelő mennyiségű vérhez, amikor éppen annyi kell neki a működéséhez és ez bizony változó :). Hisz más mennyiségű vér kell pl. az izmoknak mozgáskor és más nyugalomban. Ugyanakkor minden szerv kap annyit, amennyitől mindig “boldog” és ugyanekkor nem keletkezik “fölösleg” sehol sem.
A szükség és fölösleg csupán nézőpontok, amik elválasztanak attól, hogy lásd az élet bőségét és elégedett lehess vele. Az összehasonlítások pedig téves nézőponthoz vezetnek. Képzeld csak el, ha a gyomor reklamálna, hogy mozgáskor miért megy el tőle a vér az izmok javára? A boldog bőség tudattól a tudatalatti hitrendszerek választanak el :).

Nézd meg ezt is!

Tényleg mersz érezni? – Íme egy kis érzés teszt

Tesztelheted, hogy milyen érzést nem engedsz meg magadnak, miközben úgy hiszed, hogy megengeded. Tényleg mersz érezni? Ez alapja a lelki egészségnek.

Önmagad szeretete - Hogyan szeresd magad jobban?

Önmagad szeretete – Hogyan szeresd jobban magad?

Az önszeretet a te számodra is elérhető, csak minden nap szeresd magad egy kicsit jobban, mint tegnap, és add meg magadnak amit másoktól vársz.

Te mit gondolsz? Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.