Hiszel az érzéseidnek? Szükséged van elme kontrolljára? Keresed melyik út a legjobb? Eleged van abból, ami van? Mi mutat utat? Honnan tudhatnád merre tovább? Nézd… A szív vezet…
Bízunk az elmében
Elhisszük, hogy ha alaposan végig gondoljuk, elemezzük a dolgokat, ha utána olvasunk, ha kontrolláljuk a történéseket, ha több ember tanácsát is kikérjük, akkor biztosan jól döntünk, jól fogjuk csinálni, jó irányba fogunk haladni. És van, mikor így is lesz. És hányszor van, hogy nem? Hányszor van, hogy úgy érezzük mindent megtettünk és már nem tudunk mit csinálni, nem tudjuk másképp csinálni? És valami még sincs rendben, nem jó, nem olyan, nem úgy van.
Bízunk az érzéseinkben
Elhisszük, hogy ha az érzéseink azt mutatják ez így jó lesz, akkor az úgy is lesz. Van, hogy megkérdezünk másokat, netán utána is olvasunk és közben is érezzük, igen ez az, ez a helyes, ez jó lesz. Bármely oldalról is közelítjük meg a kérdést, az érzés jó marad. Majd veszünk egy mély levegőt, belevágunk reményeinktől hajtva, telve jó érzéssel. És aztán mégsem úgy van, mégsem jön a jó érzés, mégsem az van, mégsem olyan. Puff, jön a csalódás, a kétség, a nem értem érzés, a tehetetlenség.
Keressük a választ. Miért? Aztán a fejünkre csapunk, mikor jön a felismerés, hogy a tudatalatti 88%-unk és dróton rángatja az érzéseinket is és a gondolkodásunkat is. A tudatunk szűrője nem engedi be azokat az információkat, eseményeket az életünkbe, amikkel pont az lenne, amit szeretnénk, mert ezek ellentétesek a tudatalattink önvédő hiteivel, információval.
Saját magunkkal vívott harcunkban eljutunk odáig, hogy ráébredünk a tudatalattink tele van elavult, poros, sőt általában teljesen téves hiedelmekkel önmagunkról, képességeinkről, a világ és a mi viszonyunkról, stb.
Miben bízzunk ezek után?
Ha sem az elme, sem az érzés nem segít, ha már értjük, dróton rángat a tudatalatti tartalma, akkor itt az ideje a következő lépésnek:
A szív vezet, utat mutat – de hogyan?
A szív nem egyszerűen egy érzés központ. Igen, innen érezzük érezni magunkat és mégis több annál. Ha csendben figyelünk érezzük, hogy mélyen bentről figyelünk és nem az elménkből, mint ahogy megtanultuk. Innen érezzük eredni az intuíciónkat is és innen származik az elme válaszánál is hamarabb érkező válaszunk (tudományosan bizonyított, hogy az elme válasza “magyarázat” a szívből jövő válaszra, lsd. The Living Matrix c. filmet a Youtube-on).
Ez nem érzés! Ez olyan érzékelés, ami magában foglalja az érzést is, csak még nincs rá szókészletünk.
Veled hányszor fordult elő, hogy valami teljes más történt, mit amire készültél, gondoltál, terveztél, sőt éreztél és olyan jó lett, hogy a legmerészebb álmaidban sem gondoltál volna ilyen jóra? Amikor úgy érezted csoda történt, nagy szerencse ért, maguktól fordultak jóra a dolgok.
Ez az, amikor a szív vezet.
A szív nem szól előre, nem beszél, nem gondolkodik, nem harcol, nem tesz erőfeszítést. Spontán cselekszünk általa, épp akkor, amikor a legjobb és épp azt, amit a legjobb és sokszor olyat, amiről nem is tudtuk, hogy képesek vagyunk rá vagy hogy így kell, így a legjobb. Öröm és természetesség érzés kíséri, no meg az elme csodálkozása…. 🙂 Hát ez meg hogy történt? Hogy lehetséges?
Ráadásul nemcsak nekünk jó. Olyan, mintha minden harmóniába borult volna és minden érintett számára hirtelen jó lesz.
Elmével ez csak utólag magyarázható, elmével ez nem utánozható le, az elme nem képes olyan teljesítményre, ami kiszámítja az összes érintett számára az optimális megoldást. Az elme nem képes spontán végrehajtani egy ilyen bonyolult műveletet, aminek a végén mindenki számára minden a legjobb. Ez túl van az elmén.
A szív vezet ilyenkor, de nem a fizikai szív
A szívben érződik, de túl van a szív fizikai létén. Mélyebbről jön, a szíven át. Tökéletes megoldásokat hoz az életünkbe olyan könnyedén.. Ahogy a nehézségek leküzdéséhez szokott elménknek azt felfogni sincs ideje. Egy ideig…
Errefelé van az Önvalónk, akit a test-elménknél magasabb Énünk egész életében keres általunk. Mikor megtaláljuk, az öröm, a boldogság, a szeretet állandó társunkká, elveszthetetlen részünké válik.