Naturmagazin
Kezdőlap | Fekete Kata cikkei | Panama – Így mutatkozott meg, hogy éljünk a MOST pillanatában
ThetaHealing videók
Panama - Így tanít az élet a Most pillanatára

Panama – Így mutatkozott meg, hogy éljünk a MOST pillanatában

Az előzetes tervek és elvárások múltunk tapasztalatai, a látottak, hallottak alapján születnek. Ha belegondolunk, hogy mennyi olyan dolog van, ami még nem része a tapasztalatunknak, akkor arra is rájövünk, hogy a múlt alapján nem ítélhetünk meg egy várható új helyzetet és nem korlátozhatjuk le ez alapján. Hisz ezzel megakadályozzuk az új tapasztalás kibontakozását és ellenállunk az élet áramlásának. Még az is illúzió, hogy úgy vagyunk biztonságban, hogy mindent előre megtervezünk. Hisz mi alapján tervezünk? Hát a múltunk alapján, aminek viszont még nem része az új tapasztalás, amit épp elképzelni akarunk. Az élet akkor tud szabadon áramlani és megmutatni a még új, ismeretlen elemeit, ha hagyjuk a pillanatot békében kibontakozni tervek, elképzelések, elvárások nélkül. Erre tanított Panama.

Panama az egyenlítőhöz viszonylag közeli, hihetetlenül meleg, csapadékos ország, csodálatos dzsungellel, állatvilággal, a természet bőségével vízben, vizen és szárazföldön is. Ez nem egy a jövőjén aggódó társadalom.

Kicsit sem izgatja őket, hogy mi lesz holnap vagy, hogy mi lesz a következő pillanatban. Egyáltalán nem úgy élnek, hogy másoknak feleljenek meg a maguk szokásai kárára, beleértve a turista igényeket is. Itt bizony hamar kénytelen az ember megtanulni a pillanat teljes elfogadását, bármilyen is az. Panama mintha mutatná lényünk időtlenségének paradoxonját, a MOST időtlen pillanatának kibontakozását az időben. A tervezés itt jelentőségét veszti, mégis tervek nélkül is meg van minden, ami jó. Valahogy minden szinkronban van, még akkor is, ha ez nem a megszokott elmés felfogásunk a dolgokról. Valahogy minden jól alakul a végén, de az elején a szokott gondolkodás mintáink megakadályoznak minket, hogy ezt így lássuk.

Panama, ahol az Önvalónk visszatükröződik

Ez az ország maga a csoda, ha a valódi énedből, az Önvalódból tudod megfigyelni. Az ország a maga – számunkra – szokatlan életritmusával, szokásaival tükrözi valódi énünk spontán természetét.

Panama mentalitásában nem számít sem a múlt (hogy mit is terveztél), sem a jövő (hogy milyen következmények lehetnek).

A pillanat és az elégedettség

A lakosság fele ilyen házakban él

Azt szoktuk hinni, hogy az elégedettség abból fakad, ha teljesülnek az elképzeléseink. Azonban ez ritkán van így és a maga után vont elégedettség rövid életű. Helyette a leggyakoribb az elvárás – kudarc – csalódás érzelmi láncolata. Legalábbis akkor, ha nem ismered a valódi éned MOST természetét, a pillanat kibontakozását és ennek hatásait az életedre.

Ennek felismerésére tökéletes ország Panama.

Mire számítottam

Indulás előtt úgy képzeltem el, hogy itt mindig kék az ég és a tenger. Láttam előre milyen jó lesz majd a meleg, kék vízben fürdőzni és a tűző napon sütkérezni :). Jól be is biztosítottuk az utat, minden program részletesen meg volt tervezve, nemcsak a tenger, hanem persze a kirándulások is. Megszerveztettük minden megmozdulásunkat utazási irodán és helyi utazás szervezőn keresztül és vissza is igazoltattuk, előre ki is fizettük. Azt hittem minden tökéletesen gördülékenyen fog menni 🙂 hála a gondos tervezésnek. Igen, én is beleestem a múlt alapján kreált elvárások csapdájába :).

Ha a lentieket magyaros elmével olvasod azt hiheted mindez valamiféle ítélet, valami pejoratív gondolat halmaz, de nem az. Azt szeretném megmutatni, hogy így is lehet boldognak lenni és érezni minden pillanat tökéletességét bármilyen is az és bármilyenek is a körülmények.

Méghozzá nem azért, mert úgy döntök, hogy a körülmények ellenére is jól érzem magam, hanem azért mert mindig jól érzem magam, nem kell így döntenem és mindegy milyenek a körülmények.

Csak semmi kiszámíthatóság, mégis minden jó

A lakosság másik fele pedig ilyen házakban él

Már az első teljes napunk úgy kezdődőtt, hogy a belföldi repülő járat több, mint 1 órát késett. No nem úgy mint nálunk… A tájékoztatás erről nem része az ügymenetnek. Nincs kiírva semmi! Még a gép eredeti indulása is csak az átvizsgáló kapuk előtt van kitéve. Valahányszor beszállás kezdődött, lelkesen beálltunk a sorba, hogy ez biztos a mi beszállásunk, mert semmiből sem lehetett tudni, hogy melyik gépre vonatkozik a beszállás :).

A jegy ellenőrző hölgy spanyolul ingatta a fejét mikor látta, hogy a mi jegyünk bizony nem oda szól, ahova a gép megy. Mikor kérdeztük mikor megy a miénk, csak kedvesen mosolygott és intett, maaaajjjdd. Számára láthatóan még az is furcsa volt, hogy miért érdekel minket, hogy mikor indul a gép. Hát nem mindegy? És, ha belegondolunk, milyen igaza van…. :).

Az idő így is remekül telt, mert a pillanat úgy bontakozott ki, hogy tökéletesen magától értetődő módon hozzánk sodort egy kedves kanadai párt, akivel szórakoztató volt a késés. Végül is, semmit sem késtünk le.

Még a tenger sem olyan, nemhogy az időjárás

Érkezésünkkor az ég nem volt kék 🙂 a tengerparton, így a tenger sem volt kék :), hanem visszatükrözte az ég szürkés színét és a felkavart homok a szürkés zöld vizet barnás zöldre színezte. Fucccccsss az elképzeléseimnek. Ráadásul esett az eső… Viszont kellemes meleg volt, még az eső is! Így meglátogattuk a sziget “fővárosát” és láss csodát, mire beértünk a busszal, nem esett az eső :). Hihetetlenül jó érzés volt a városkában bóklászni, mert a felhős ég árnyékot adott a legnagyobb meleg idején. Mire megebédeltünk már a nap is sütött.

Egyetlen teljes napunk volt napsütéses

Újratervezés, irány a part… A menetrend szerinti buszjáratot már árnyékban vártunk, mert a tűző nap az egyenlítőhöz ilyen közel bizony tényleg elviselhetetlen… Jók ám ezek a felhők… Az árnyék a busz érkezéséhez képest a túl oldalon volt.

A sofőr fütyül az utasra, de ez is rendben van

Sofőrünk lassított, benézett a mellékutcába is, hátha ott az utas. Azonban nem vette észre, hogy a másik oldalán igyekszünk átkelni az úton :). Szóval fékezés után kövér gázt nyomott és otthagyott bennünket… Először azt hittük ez valami vicc :). Hát ennyit a tervekről.

Több taxi jelezte, hogy szívesen visszavinne, de mi ragaszkodtunk ahhoz az elképzelésünkhöz, hogy velünk nem lehet ilyet tenni, majd biztos visszajön értünk a sofőr, mert láthatóan nem a szálloda irányába hajtott. Naná, hogy nem jött, feladtuk. Maradt a pillanat spontán kibontakozása és a pont arra jövő taxi. Megreklamáltuk a szállodában (az övé a járat) és pezsgőt kaptunk, szobánként!

Ha mindezt elméből nézzük, felháborító igazságtalanság, a turista meg nem becsülése. Önvalóból (a valódi énünkből) nem történt semmi, csak a pillanat mutatta meg a maga teljességét. Így is tökéletesen jól éreztük magunkat, nem értékeltük a helyzetet és nem idegeskedtünk, mérgeskedtünk. Az Önvaló belső béke tere ezt teljes nyugalommal szemléli és nem értelmezi rossznak.

Le a sztereotípiákkal

Itt bicikliztünk

Azt sem, hogy valahányszor strandolni terveztük, jöttek a felhők, mintha incselkednének. Csak azért sem akart kék lenni az ég. Igen ebben is lehetne csalódni és úgy érezni, hogy micsoda hiábavalóan költöttünk erre az utazásra ennyit. De vajon igaz-e, indolkolt-e az a rossz érzés, amit ez mutat? Neeemmm.

A tenger finom meleg volt, a hullámok kellemesek mint valami hullám medencében, a szellő hűsített a nagy hőségben. A felhők árnyékot adtak. Mikor egyik nap megjelent a kontraszt, az egész napos tűző nap, hogy nesze itt van, amit elképzeltél, na akkor voltunk csak pácban.

Nesze, amit elképzeltél

Rákvörösre égtem fél nap alatt, pedig sosem szoktam, még hasonló helyeken sem :).

Tulajdonképp pont ugyanazt csináltuk napsütéses napon, mint felhős napon, csak az egyik nap a pálmafák árnyékában, a másik nap meg a felhők árnyékában :). Érzésben semmi különbség nem volt a kettő között, egyszerűen csak jól éreztük magunkat. Csak figyeltem a belső békém teréből és rájöttem, nem számít, hogy nem kék az ég és a tenger. Ezek csak sztereotípiák és nem ettől függ, hogy jól érezzük-e magunkat.

Minden pillanat kiszámíthatatlan volt előre, pont mint az időjárás. Mégis még az időjárás is tökéletesen időzített, még az eső is úgy esett, hogy jó legyen.

Nehogy már előre tudd

Panama egyik szigetéről komppal kellett a szárazföldre mennünk és onnan 4 órás autóút várt ránk a célig. De indulás előtti napon még semmilyen értesítőt nem kaptunk arról, mikor indulunk és hogy lesz ez az egész. Este egy olvashatatlan papírfecni jelezte, hogy 10 körül várnak majd ránk, de az időpont bizonytalanul volt olvasható. 10-kor megjelentünk és vártunk, vártunk, vártunk. Sehol senki…

Egy idő után elővetettük a cetlit és sikerült rajta kiböngészni egy reménykeltő 11-est is :). Szóval leültünk kártyázni addig, de alig tettük ezt (kb. 10.40-kor 🙂 ), hirtelen megjelent egy dolgozó spanyol-angolul jelezte, hogy menjünk gyorsan, itt vannak értünk. Kb. 2 p alatt az autó indulási részen voltunk, autó sehol…. Hitetlenkedésünkre mondta a recepciós, hogy itt volt az autó, de elment… Hát, ha turista nem vár ott, ahol kéne… az ő baja, nem :). ?

Hoppá úton vagyunk, de hová és hogy lesz tovább?

Másodszor is élt a remény bennünk, hogy biztos visszajön az autó… Nem jött…

Viszont egyszercsak a recepciós magától, kérés nélkül elintézte, hogy a szálloda saját busza bevigyen a városkába.

Megköszöntük, felszálltunk, de fogalmunk sem volt róla hova is megyünk és ott mi lesz és utána hogyan is jutunk el a szárazföldi, távoli célállomásra. A városkában a sofőr megállt egy a többi épülethez hasonló faháznál és jelezte, hogy itt szálljunk le. Néztük, néztük, de nem értettük, miért is? Eszembe jutott, hogy is van spanyolul a kikötő – porto – hát próbáltam neki elmagyarázni, hogy legalább oda vigyen. Erre elvitt minket egy a tenger fölött magasodó beton rampához és mutatta, itt szálljunk le.

De sem ember nem volt ott, se tábla, se hajó, semmi.

Nem, nem, mondtuk, itt nem szállunk le. Csapatunk az egyetlen biztos pontnak a buszt és a szállodát érezte, mondtuk inkább vigyen vissza a szállodába, mert itt nem tudunk mihez kezdeni :). Sofőrünk ekkor már igen mérges volt, mert nem tudott megszabadulni tőlünk. Mondta a magáét, de mi nem értettük :), csak ültünk békésen :).

Íme a “kikötő”

Erre elvitt minket ismét az előző faházhoz és mutatta újra, hogy itt szálljunk ki. Mondtuk, hogy itt biztos nem :).

Láttál már barna bőrű embert vörösödni a dühtől? Panama nem az a hely, ahol ellenállnak a pillanat kibontakozásának. Itt csak hagyják, hogy történjen az élet, ahogy magától történik.

Telefonálgatott a sofőr a faház előtt és egyszercsak megjelent egy idegenvezető kinézetű fickó, aki végre fel tudta mutatni a neveinket tartalmazó listát és érthető angolsággal elmagyarázta, hogy ez a faház a kikötő és innen megy a “komp” és majd a túloldalon vár ránk egy autó, ami tovább visz :). Ahhhhaaa! Na jó, így már kiszálltunk…

Ilyen egy komp

Minek neked ekkora bőrönd?

Helyszűke miatt a helyiek úgy gondolták, hogy jobb, ha a nagy bőröndünk itt marad a hajóállomáson :). Már indult a “hajónk”, mikor rájöttem, itt akarják hagyni… Mikor emiatt ki akartam ugrani a hajóból, hogy akkor én is maradok, na akkor berakták a bőröndöt is :). Szóval végül is minden jól alakult és kialakult. Közben érdekes volt megfigyelni, hogy mikor még személyként éltem, akkor ettől a helyzettől nagyon ideges, nagyon mérges lettem volna. Most viszont Önvalóként csak figyeltem, milyen érdekes ahogyan gondolkodnak. Néha kibillent a belső béke, de egy pillanat alatt helyre is állt. Valahogy minden a helyén levőnek érződött a helyzet  ellenére.

A komp tele van, a bőrönd maradjon

Itthon mások a szokásaink, más elképzeléseket gyártunk arról minek, hogyan kéne történnie és bizony ezek az elvárások itt kudarcra voltak ítélve. Tudomásul kellett vegyük, hogy Panama a most országa, minden terv nélkül, előre szervezés nélkül alakul minden és mégis minden meg van. A belső érzés tökéletesen jó, ha nem ítélkezünk a pillanat fölött és képesek vagyunk eltekinteni megszokásainktól, elvárásainktól.

Ha ezt megint elméből nézzük, akkor ezt végigélni kész idegbaj :).

Program? Ugyan már… Kifizetted? Na és?

Semmi sem úgy alakult, ahogy visszaigazolták. Szárazföldre érkezésünkkor kiderült, hogy a hazai iroda későn utalta át a pénzt és mivel közben panamában ünnepek kezdődtek senki semmit nem szervezett le. Mikor megkapták a pénzt akkor kezdtek bele, de már nem volt elég idejük, szóval akkor nem szerveztek… Kikapcsolt elérhetetlen telefonok, még a vészhelyzeti is…

Kiderült nincs programunk!

Azt már induláskor jelezték, hogy a szárazföldi szállodánk nem a megbeszélt lesz, kaptunk egy másikat. Mikor odaértünk, kiderült egy harmadikban leszünk, majd a sofőr telefonálgatása nyomán kiderült, hogy inkább mégis egy negyedikben leszünk :). Viszont végül csodálatos szállást kaptunk, minden eddiginél ízletesebb ételekkel, gyönyörű kerttel, finom ajándék koktéllal. Hmmmm, megjöttünk a paradicsomba…

A helyi ünnepek alatt a helyi utazás szervezőnk épp Izraelben tartózkodott, ezért nem vette fel a telefont, de végül igazán rendes volt, mert onnan hihetetlen tempóval leszervezte a programjainkat. Hoppá, mégiscsak lett program! Újabb program egyeztetés, minden más mint a tervben, de legalább van. Az utolsó napot úgy tervezték, hogy majd reggel kivisznek minket a reptérre… ahonnan este indult haza a gépünk :). De tudtunk rajta módosíttatni és végül lett programunk.

Mai program holnap, bocs

Minden reggel vártuk az értünk érkező kiránduló autót, ritkán jött időben… Néha korábban jött, néha késett egy órát, soha nem tudtuk valójában mikor is jön. Egyszer meg egyáltalán nem jött :). Mikor felhívtuk a szervezőt álmosan bejelentkezett és közölte, hogy ja, bocsánat az aznapi programot véletlenül holnapra szervezte le… 🙂 Viszont csodás módon korrigálta a dolgot és fél óra múlva minden le volt szervezve és megkaptunk mindent, amit ígért :).

Karnevál? Mikor? Minek akarod tudni?

Panama legnagyobb ünnepének idején voltunk ott, a karnevál idején. Úgy terveztük, majd jól megnézünk egy felvonulást, ami minden városban van ilyenkor, több napon át. Terveztük… Ámde ahány helyi újságban kerestük, hogy az mikor is van, mindben más dátumok szerepeltek, óra nélkül. A helyieket kérdezve ahányan voltak annyiféle időpontot mondtak. A szigeten megtaláltuk a helyszínt, de csak árusok és egy üres színpad volt bömbölő zenével. Na még itt sem táncoltak boldogan a helyiek 🙂 latin táncot, pedig zene is volt. A fővárosban meg nem találtuk a helyszínt sem. Az utcán magyar ! párral találkozva útbaigazítottak, de kiderült útlevél és zárt cipő is kell (széttapossák a lábad), na az nem volt akkor épp nálunk. Amúgy is a felvonulás résznek már vége volt, de hogy hánykor volt, na azt nem tudta senki :). Viszont jót sétáltunk és remek helyi ételeket vacsoráztunk, jó áron, karnevál helyett.

Egyáltalán nem hiányzott semmi

Jártunk több ezer éves ismeretlen kultúrától származó emlékek között, a dzsungelben, a Panama csatorna szigetei között. Láttunk számunkra különleges állatokat, elképesztő kilátást, mérhetetlen gazdagságot és szegénységet, szemetet és ragyogó tisztaságot, egy nép fájdalmas rabszolga sors nyomait és az uralom egóját. Találkoztunk hihetetlen segítőkészséggel is. Itt az utcán kérés nélkül megállnak az idegennek segíteni akkor is, ha nem tudnak csak spanyolul. Ugyanakkor nem fáradoznak a mindenhol termő kókuszdió leszedésével és eladásával, még a szegények sem :).

Látszólag semmi sem lesz meg, végül mégis minden meg van

Hihetetlen, ahogy néznek az emberre, mikor azt kérdezi, hogy ez vagy az mikor van :). Komolyan nem értik a kérdés jelentőségét… Bár érthetetlen számunkra az időzítésük valahogy mégis minden megoldódik, megvalósul. Valahogy az egész olyan természetes ízű, olyan magától értetődő. Nincs benne erőfeszítés, aggódás, de még kapkodás sem. Még mikor az utolsó pillanatban cselekszenek, akkor sem kapkodnak, nem sietnek. Azt sem értik miért is kéne elnézést kérniük, mikor minden meg van, minden rendben van. Hogy mikor? Hát nem mindegy mikor? Meg VAN minden.

Belegondoltál már, hogy mitől leszel ideges sokszor?

A nem teljesülő határidőktől, a szétrombolódó időelvárásoktól, a nem teljesülő elképzelésektől.

De vajon az életnek ismernie kell az időt? Tiszteletben kell tartania a személyes elvárásokat és az elképzeléseket? És ha igen, akkor biztos, hogy ezek minden más érintett számára is jók?

Vajon akkor is ideges lennél, ha semmilyen elképzelésed, elvárásod nem lenne? Ha nem ragaszkodnál időbeosztásokhoz? Ha megengednéd magadnak, hogy vigyen az élet és akkor történjenek a dolgok, amikor az élet ki akarja bontakoztatni őket és úgy, ahogyan kibontakoznak? És, ha minden felborul, tudsz-e akkor is belső békédben maradni vagy csak akkor tudsz, ha amúgy is minden békés körülötted? 

Fekete Kata természetgyógyász, ThetaHealing tanár, ZYO

 

Nézd meg ezt is!

Szívmező az emberi kapcsolódásokban

Szívmező energia hatása emberi kapcsolódásainkban

A szívmező kutatási eredményei. Hogyan hatunk egymásra a szívmezőn keresztül öntudatlanul? Hogy hat a szívmező a közösségekre, a kollektív tudatra?

ThetaHealing Boldog Párkapcsolat - Tudatalatti szintű blokkoldás

ThetaHealing Boldog Párkapcsolat – tudatalatti szintű blokkoldó esemény Júl. 19-20-21.

3 részes tudatalatti szintű blokkoldó program, egyéni és csoportos oldással párkapcsolati területre. ThetaHealing Ásás technikát használ, nem igényel ThetaHealing tudást.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.