Naturmagazin
Kezdőlap | THETA HEALING | ÖNFEJLESZTÉS THETÁVAL | Önbecsapás, önámítás – Hogy bízzak magamban?
ThetaHealing videók

Önbecsapás, önámítás – Hogy bízzak magamban?

Miért ámítjuk magunkat? Hogy fordulhat elő, hogy előjel nélkül fordulnak rosszra dolgaink? Hogy lehet, hogy mindent rendben levőnek éreztünk, aztán rájövünk, hogy illúzió volt? Baj-e az önbecsapás?

Önbecsapás – Hogy bízzak magamban, ha még az érzéseim is becsapnak?

Miért csinálunk valamit nagy lelkesen, teljes nyugalommal, majd rájövünk, hogy ezt nem kellett volna?
Mikor rájövünk, hogy nem kellett volna, akkor úgy érezzük, hogy nem bízhatunk a saját érzéseinkben, mert becsapnak. Elbizonytalanodunk.
Vajon, hogyan bízzak önmagamban, ha bármikor előfordulhat, hogy az érzéseim is becsapnak?
Ilyenkor valójában nem az érzéseink csapnak be, hanem mi csapjuk be magunkat. Meg akarjuk védeni magunkat, ezért érzelmi szinten ön-ámítunk.
Ezt olyan ügyesen tudjuk játszani, hogy nem tudjuk, hogy nem nézünk szembe valamivel, amivel kéne, besöpörjük a szőnyeg alá és úgy teszünk mint a kisgyerek, aki eltakarja szemét és azt mondja “elbújtam”. Ilyenkor azt hisszük, minden rendben és semmi olyan érzésünk nincs, ami nem ezt igazolná. Ilyenkor, mivel a külvilág minket tükröz vissza a tudatalattinkat is beleértve, kapunk olyan jelzéseket, amik próbálják jelezni, hogy valami nem úgy van, mint ahogy elhitetjük magunkkal. Az önbecsapás, önámítás olyan mély vélt fájdalmaktól igyekszik megmenteni bennünket, hogy hiába jelez a külvilág, ezt nem ismerjük fel, nem engedjük át a tudatunk szűrőjén.

Önbecsapás területei – a másokkal való kapcsolataink

Tipikusan ilyen terület, amikor szeretünk valamit (pl. egy munkahelyet) vagy valakit (barátunkat, párunkat) félünk az elvesztésétől, ezért meg akarunk felelni neki. Ilyenkor a megfelelési vágyunktól hajtva lemondunk a saját igényeinkről, elfogadjuk az övéit és már magunk is elhisszük, hogy ez így rendben van, ez természetes. Elkezdjük a más elképzeléseit a magunkénak tekinteni és eszerint cselekedni. Érzelmileg ez kiváltja a rendben van érzést, mert megfelelünk a másik igényeinek és ettől elégedettnek érezzük magunkat.

Mikor derül ki, hogy az egész önbecsapás volt?

Addig tényleg minden rendben van, amíg életünk folyása új irányt nem vesz. Ahogy elkezdenek megnyílni új képességeink, új érdeklődésünk lesz, új dolgokkal ismerkedünk meg elindul egy belső személyiség változás is. Azaz a régi bőrünkben már egyre kevésbé érezzük jól magunkat és megújulunk. A személyiségünk változása felnyitja az eltemetett személyiség elemeket, vágyakat, melyeket feláldoztunk a másoknak való megfelelés oltárán.

Hogyan derül ki, ha egyszer sikerrel el tudjuk rejteni a valóságot?

Az első érzés, hogy valami nem stimmel és nem érezzük jól magunkat, de még nem tudjuk beazonosítani. Különös módon ismerőseink is egyre többet hozzák fel azt a témát, érzést, amit a szőnyeg alá söpörtünk. Erősödik a tükrözés és egyszer csak áttör a tudati szűrőn. Ilyenkor jön a düh azzal szemben, aki pont akkor tükrözött, amikor a tudati szűrőn betört az információ. Aztán egyre többször tör át ugyanaz, különböző formában a tudati szűrőn és megérkezik az információ, amit elrejtettünk.
Önbecsapás, önámítás - Hogyan bízzak magamban?

Reakció az érzelmek hullámain

Önbecsapásunkat észlelve az első reakció a döbbenet. Hogy lehet, hogy nem vettem észre, hogy eddig illúzióban éltem? Haragszunk önmagunkra. Ennyire nem bízhatok magamban? Ennyire béna vagyok? – merül fel a kérdés. Az önbizalom megrendülését tudja okozni egy-egy önbecsapás.

Hogyan éljünk önbecsapás nélkül?

Ahhoz, hogy nélküle élhessünk, a legalapvetőbb, hogy képessé váljunk szembenézni az igazsággal. Sok-sok embernél tapasztaltam, hogy ez pedig azért nem megy, mert a tudatalattinkban van egy olyan program, mely szerint az IGAZSÁG FÁJ. Ha ezt a gondolatot sikerrel törlöd és megengeded magadnak látni az igazságot fájdalom nélkül, akkor legalább a lehetőséged meg lesz.
Természetesen ez még mindig csak a lehetőséget biztosítja, hisz csak akkor van esélyünk ránézni az igazságra, ha már nem fáj ránézni. Ezután még sok-sok gondolati takarítani valónk van, mert tovább kell követni a következményektől, a veszteségektől való félelem szálát a gyökeréig (pl. Theta Healing technikával), ahhoz, hogy teljes mértékben megoldódjon az önbecsapás, mint probléma. Vajon feltétlenül probléma-e az önbecsapás?

Baj-e az önbecsapás?

Szerintem még akkor sem, amikor már felismerjük, hogy a valóság más. S, hogy miért? Mert addig is jól éreztük magunkat, így életünk is jobban alakul és mert mindennek meg van a legjobb időpontja (szinkronicitás).
Nagyobb rossznak tartom, hogy amikor rájövünk az önbecsapás tényére, akkor neheztelünk magunkra, utáljuk és lekicsinyeljük magunkat. Erre semmi szükség, minden úgy volt jó, ahogy volt, csak elérkezett a váltás legalkalmasabb pillanata, most jött el az idő arra, hogy egy új valóság szerint éljük az életünket.
Új kapuk nyílnak meg, új lehetőségek érkeznek és ehhez változnunk kell. Lehet ezt önbántás nélkül is, önszeretettel, ön-megértéssel.

Nézd meg ezt is!

Pénzes téves blokkoló tudatalatti hitrendszereink

Pénzes téves tudatalatti korlátozó hitrendszereink: Melyik blokk mit eredményez?

A hitrendszereinket igaznak érezzük, ezért nem vesszük észre, amikor korlátoznak és rémes helyzetekbe sodornak. Pedig csak változtatni kéne rajtuk. Íme egy kis segítség a pénzzel kapcsolatosan.

Elfogadás vagy változtatás? Kiút tévedéseink hálójából

Elfogadás vagy változatás – kiút a tévedéseink hálójából

Miben tévedhetünk, amikor elfogadásban vagyunk és miben, mikor változtatásban? Mikor fogadjunk el és mikor változtassunk? Nézzük meg a tudatalattit és nézzük meg Önvalóként is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizenöt + tizenegy =