Naturmagazin Átalakulás alatt….
Hogy árt nekünk az élet értelmének keresése? Miért ragaszkodunk hozzá? Hogy torzítja a valóságot az Egó? Mi a megoldás, ha nem tudjuk elfogadni azt, ami van? Mi van, ha a mi az élet értelme kérdés fölösleges?
Ha céltalannak érezzük az életünket unatkozni kezdünk, ha úgy érezzük nincs értelme, hogy éljünk, akkor a világot is “szürkének” látjuk és menekülhetnékünk támad, el ebből a világból. Ha érezzük, hogy nem tudunk innen elmenni, akkor jön a tehetetlenség érzés, a depresszió, a “nekem semmi sem megy” és más társ negatív energiák. Amikor viszont van egy célunk, úgy érezzük értelme is van az életünknek. Hegyeket vagyunk képesek megmozgatni, “lehozzuk a csillagos eget is az égről”. Mi hibádzik itt?
Mi történik mikor elérjük a célunkat?
Órákig, napokig, ritkán hónapokig tartó boldogság, öröm, büszkeség, siker, stb. Igen ám, de ez is elpárolog egyszer és újra ránk tör a kérdés belső feszültsége: Mi az élet értelme? Merre tovább? Hol keressem? Mi célom van még? Házasság, gyerek? Több fizetés? Jobb munkahely? Több szabadidő? Szebb ruhák? Jobb egészség? Több szépség?
A kérdés állandó marad és délibábként tűnik el folyton a válasz
amikor elérjük a kitűzött célunkat. Sok-sok embernek segítve (tudatalatti szinten) azt láttam, hogy úgy védekeznek az elért célok utáni nihili állapot ellen, hogy inkább tudatalatti szinten akadályozzák magukat a céljaik elérésében. Miért?
Mert így mindig abban a kellemes állapotban maradhatnak, amikor épp cselekszenek ügyük érdekében, amikor a remény, a bizakodás pozitív motivációval látja el őket. Amikor a szemük előtt lebegő cél értelmet ad az életüknek. Ragaszkodnak ahhoz, hogy tudják és élik, mi az élet értelme. Ezt a kötődést nem tudják elengedni.
Mit szól ehhez a kérdéshez a többi élőlény?
Láttál-e már olyan madarat, amelyik inkább nem is énekelt, mert nem látta értelmét? Láttál-e már olyan oroszlánt, amelyik áldozatának rabul ejtése előtt felmérte volna, hogy az megfelel-e a céljainak? Vagy megkérdőjelezte volna, hogy tényleg az e élete összes értelme, hogy megeszik egy csomó szerencsétlen áldozatot és hogy lesz pár kis oroszlánja?
Valójában mi az élet értelme?
Ha körül nézünk a természetben azt látjuk, hogy minden Van. Hogy az ember az egyetlen, aki rendelkezik az öntudat képességével és hogy ő az egyetlen, aki ezt a kérdést fel tudja tenni. Az Egó képtelen azzal mit kezdeni, hogy valami csak úgy Van. Hogy nem kellett évekig tudós csoportoknak azon töprengenie, hogy hogyan legyenek oroszlánok, madarak, stb.
Az Egó részünk az, ami semminek, senkinek érzi magát, ha nem ő lehet az, aki megteremti azt, ami Van. Ha az ami Van, az csak úgy van.
Az ember is csak úgy Van, ugyanolyan része a mindenségnek, mint bármely más élőlény azzal a különbséggel, hogy öntudatos. A madár nem céllal énekel, a fa nem céllal nő és a víz sem ad értelmet semminek. Minden csak Van.
Miért ragaszkodunk ahhoz, hogy legyen értelme az életünknek?
Hogy mi az élet értelme? Ugyanaz, ami a fának, a madárnak, az oroszlánnak. Semmmmmmmiiiiii. 🙂 És nem kell, hogy legyen.
Az a tévedésünk, amikor azt hisszük, hogy a mi az élet értelme feltétele egy csomó más dolognak. Mint pl. a boldogságnak, az örömnek, a sikernek, stb. Az életnek nincs értelme, de ezek miatt a téves összefüggések miatt ragaszkodunk ahhoz, hogy legyen.
Ha az ember is csak úgy Van és része a Mindenség összhangjának, akkor mi végre jött létre?
Azért mert része az összhangnak, mert alkotó eleme annak, még akkor is, ha öntudatos. Egy a mindenség megnyilvánulási formái közül. Önmagában is különleges, hisz öntudatos.
Az Egó azonban folyton fel akar mutatni valamit, nem fogadja el, azt, ami Van, nem akar ezzel az egyszerű igazsággal szembenézni. Különb akar lenni, különleges akar lenni, több akar lenni és bizonyítani akarja, hogy ő ilyen, majd várja az elismerést, amivel mások igazolják az ő különlegességét. Erre hisszük azt, hogy van értelme az életünknek (nekem legyen jobb autóm, nagyobb tudásom, szebb alakom, magasabb beosztásom, stb.).
Mi a megoldás?
Mikor úgy éled az életed, hogy annak nincs és nem is kell, hogy legyen valamiféle meghatározott célja, értelme, akkor az maga a természet mély igazságának elfogadása. Klassz dolog, hogy van öntudatunk, de attól még mi is csak Vagyunk. Szabadon alkothatunk, változtathatunk magunkon is, másokon is (ha hagyják 🙂 ), a természeten is a magunk örömére és a tudatában annak, hogy mit is csinálunk és annak mi az eredménye. De ezt nem azért tesszük, mert KELL, nem azért tesszük, hogy legyen célja, értelme az életünknek, hanem a világ és önmagunk Örömére.
Tudod mi történik ilyenkor?
Automatikusan nyitottabbá válsz a világra, szabadabbnak fogod magad érezni, fellélegzel, mert nagy terhet ró ám rád, ha folyton meg akarsz felelni annak az elképzelésnek, hogy mi az életed értelme.
Ha pedig úgy érzed, a te életednek feltétlen kell legyen értelme, hát bármikor adhatsz neki értelmet, csak ne függj tőle, ne legyen feltétele másnak.
