Megbánás nélkül – Úgy, ahogy nem szoktad látni ezt a kérdést

A megbánás rezgés is, kibillenti a lelked és a tested is az egyensúlyából. Valójában mi okozza a megbánást? Tényleg hibázunk? Tényleg rosszat vagy rosszul teszünk valamit? Tényleg tehettünk volna másként az adott pillanatban?

Ösztönös jól cselekvés, jó szándék

Mindenki alaptermészete, hogy ösztönösen igyekszik jót és jól cselekedni. Mindenki azt szeretné, hogy utólag visszanézve is úgy érezhesse, helyesen cselekedett, jót tett. Ha így van és minden egyes pillanatban jót és jól cselekszel, akkor hogy fordulhat elő, hogy mégis megbánsz valamit? Hogy lehet, hogy utólag már másképp ítéled meg azt, amit az adott pillanatban helyesnek tartottál?

Minden pillanat az észlelés pillanata

Valamilyen módon észleled, hogy mi történik és helyzetértékelésed alapján reagálsz rá. Észlelésed, helyzetértékelésed és reakciód azonban attól függ, hogy eddig mit láttál, tapasztaltál, milyen tudás van a tudatalattidban, milyen szokásaid, neveltetésed, stb. van. Ezért mondják az ősi keleti bölcsességek, hogy a világot nem olyannak látod, amilyen, hanem olyannak, amilyen te vagy. Azaz „kulcslyukon át” látod a világot.

Nem a helyzettel van a baj és nem is veled

Ez alapján minden egyes pillanatban a lehető legjobban döntesz és cselekszel. De a legjobban-ban benne vannak a tudatalattidban tárolt információk is, amik esetleg nem tudatosulnak az adott pillanatban. Mikor pedig már cselekedtél és utólag ennek érzelmi következményei vannak, akkor ez alapján automatikus értékelési folyamat indul be (szintén ugyanannak függvényében, mint az észlelés, helyzetértékelés, reakciók is). Azaz ugyanazon a kulcslyukon át látod a világot, csak most a kulcslyukon át felfedeztél egy újabb dolgot és megpróbálod hozzáadni az eddigiekhez. A pillanat, amiben ezt az újabb szempontot, dolgot felismerted az volt, amire utólag az „elrontás” pillanataként gondolsz. De valójában az, hogy ezt elrontottad, rosszul cselekedtél, döntöttél, nem vettél figyelembe valamit, stb. csak utólag volt látható és csak annak ismeretében, amit az adott pillanatban felismertél. Ezért valójában fölöslegesen hibáztatod magad és fölösleges a megbánás érzése is. Hiszen valamit fel kellett ismerned és épp az adott helyzet tette lehetővé ezt a számodra. Így hát nem a helyzettel van a baj és nem is veled, hanem azzal, ahogyan az egészet értékeled – tévesen.

Azt mondod

Igen, de… Ha nem így tettem volna, akkor nem ez lett volna a vége. Kérlek értsd meg, ez a legfontosabb:

NEM TUDOTT MÁSKÉNT TÖRTÉNNI, mert az adott pillanatban annyi ismerettel rendelkeztél, amennyivel. Csak UTÓLAG tudod ezt másként látni, de ehhez meg kellett az újabb ismeret!

Megbánás nélkül - Úgy, ahogy nem szoktad látni ezt a kérdést

Mikor másokat bántunk meg

Van, hogy úgy érzed az a baj, hogy megbántottál valakit és nem vigasztal, hogy ez a felismerésed szükségszerű pillanata volt és az sem, hogy tulajdonképp nincs miért vádolni magadat. Igen, naaagyon rossz érzés úgy érezni, megbántottunk valakit. De vegyük figyelembe, hogy nem akartad, nem volt szándékos, a jó szándék vezérelt. És azt se felejtsük el, hogy ő is „kulcslyukon át” szemléli a világot és ezt az esetet is. A 2 kulcslyuk pedig gyakran nem „találkozik”. Vagyis ő másképp fogja látni az egész helyzetet mint te. Természetes, hogy a saját látásmódja okán megbántódik. De ez nem a te hibád, hanem az ő látásmódja. Ha a másik fél is nyitott arra, hogy felismerje saját látásmódjának korlátait, hogy az adott helyzet hogyan akarja tágítani azt, mit az ő leckéje a helyzetben, akkor is ő fejlődni tud a helyzet segítségével. Ha pedig nem nyitott rá, akkor ez is az ő dolga. Nem a te hibád, nem a te felelősséged.

Felelősség lepasszolás ez?

Mindez nem keverendő össze Egó játszmákkal, ahol a másikra hárítjuk a felelősséget. Rajtad csak annyi áll, hogy minden egyes pillanatban a jó szándék vezérel vagy az, hogy borsot törj a másik orra alá. Ez a felelősséged. Az pedig már a másik fél felelőssége, hogy ő hogyan reagál egy-egy helyzetre. Az idő világában mindig fenn fog állni, hogy lesz olyan, amit az adott pillanatban még nem ismersz és az adott pillanat által ismered meg.

Népi bölcsességünk: “Utólag könnyű ezt mondani.” 🙂 Tényleg hisz már meg van az, ami előtte nem volt :).

Értelmetlen az emiatti megbánás, önhibáztatás és az is, ha esetleg másokat hibáztatsz ugyanezen okokból.

Ismered milyen a megbánás rezgése?

Bűntudat rezgése. Olyan, mintha valóban rosszat tettél volna és most lelkiismeret furdalásod van. A megbánás az önhibáztatás egyik formája. Pedig jó szándékkal cselekedtél és csak megbántad, hogy nem úgy sikerült, ahogy szeretted volna. Ez a rezgés a baktériumok „kedvence”, ez a „tápanyaguk”. Ahogy téged kibillent a megbánás a lelki egyensúlyodból, úgy billen ki a tested is a testi egyensúlyából. A test a lélek tükre. Ahhoz, hogy tükrözni tudja a kibillenést plusz baktériumokra van „szüksége”. Tested normál flóráját is baktériumok alkotják (is), de ha „túlzásba” esnek, akkor borul az egyensúly és jön a betegség, hogy ezt megmutassa neked. Ezeket a plusz baktériumokat vonzza be a megbánás, a lelkiismeret furdalás rezgése. Hát nem gyönyörű, ahogy mindez összhangban működik? Ahogy mindennek meg van a maga alaptermészete és ezek összhangban állnak egymással?

Na igen, mikor beteg vagy, vagy lelkileg nem érzed magad jól, ez nem fog vigasztalni 😊. Viszont, ha a figyelmedet inkább a mindenség csodáira irányítod helyettük, az viszont kifejezetten segíteni fog 😊.

Azaz, ha abbahagyod a megbánást és azt az igyekezetet is, hogy elkerüld a megbánást, akkor egészségesebb is lehetsz 😊.

Fekete Kata ThetaHealing tanár, ZYO

Nézd meg ezt is

Shiva Énünk a Tiszta Tudatosság

Shiva Énünk a Tiszta Tudatosság, megvizsgáljuk magunkban – videó

Shiva Énünk a Tiszta Tudatosság, megvizsgáljuk magunkban, hogy ez mit is jelent és hogyan tapasztalható. …

Te mit gondolsz? Szólj hozzá!

Az e-mail címet nem tesszük közzé.

X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Csatlakozz hozzánk!