Naturmagazin Átalakulás alatt….
A Lélek és az Elme furcsa párharca a Kritikán keresztül. Meglepő, hogy valójában mire is használjuk és mennyi energiát pazarolunk vele. A Lélek valósága, amire nem szoktunk gondolni.
Mi valójában a kritika? Belegondoltál már?
A kritika érdekes. Ez az egyik dolog, amit az őseinkről tanultunk.
A kritika másokat hasonlít össze saját erkölcsünkkel, saját eszméinkkel. Amikor ezt tesszük, képesek vagyunk azt mondani, hogy ez nem az, amit akarok, ez az, amit én akarok. Eddig még rendben is lehetne, de mi túlzásba visszük. Már nemcsak arra használjuk, hogy megítélhessük mi legyen és mit ne akarjunk. A legnegatívabb érzelmek közé emeltük, amely sokszor rombolóbb hatást eredményez, mint bármi más. Önmagunkat kritizáljuk, mert nem vagyunk olyanok, mint kéne és másokat is, mert nem olyanok, mint mi szeretnénk.
Rosszul használt energia
Amikor el vagy foglalva a család, a szülők és mások bírálatával, ez óriási mennyiségű energiát vesz igénybe, amely gyógyulásra, a világ teremtésére, a valóság megteremtésére is lehetne alkalmazható. Ha megkérdezed a tudatalattidat, hogy miért van szükséged kritikára, azt válaszolja: “amíg itt maradok, nem kell kudarcot vallanom, nem kell megpróbálnom, nem kell csinálnom semmit, csak maradhatok Itt a változatlanság “börtönében” (nem kell új irányba menni – Fekete Kata, ford.). “Az egyik legnagyobb hit, amit találtam, ami a pillanatban tart, az a saját és mások kritikája.
Ha úgy érzed, hogy reggel felkelsz, és dühös vagy a fiadra vagy a lányodra, mert nem olyan, mint kéne, akkor genetikai hajlamot örököltél a kritika iránt. Szoktál olyan dolgokra gondolni, amelyek irritálnak valakivel kapcsolatban? És nem tudod elhinni, hogy ilyenek, mikor szerinted olyanoknak kellene lenniük. Ez valószínűleg egy mély ősi hitrendszer eredménye. Ez egy nagyon erős túlélési mechanizmus lehet bennünk.
Az el nem mondott kritika is érzékelhető mások számára
Mi ténylegesen sugározzuk ezeket a kritikai jeleket az embereknek. Ha nem csinálok valamit rendesen, akkor mindenki észre fogja venni. A kritikusság az egyik nehéz energiájú gondolat-forma, amely gyorsan csökkenti a rezgésünket. Ezzel megakadályozza, hogy előre haladj. Az emberek érdekes lények. Az őseink túlélési reflexei miatt olyan sokáig összehasonlítottuk magunkat más emberekkel, hogy végül kollektív tudatalatti programmá vált és ösztönösen dolgozik bennünk.
A gyógyítóknak van módjuk arra, hogy belelássanak az emberek életébe. Mikor látják egy másik ember életét, megtanulnak élni anélkül, hogy kritizálnák őket az adott pillanatban. Mert mikor beléjük látnak, látják szívük igaz szándékát, ami miatt felhagynak a kritikával.
Ha teljesen felhagynánk a kritikával, akkor mi történne?
Annyira megváltoznánk, hogy talán nem is akarnánk itt maradni ezen a bolygón. Ha pedig nem akarunk maradni ezen a bolygón, akkor tovább fejlődnénk, magasabb életformává válnánk, spirituálisabbá válnánk, magasabb lelki rezgésünk lenne, ami végül azt eredményezné, hogy elhagynánk ezt a világunkat.
Így láthatod, hogy azok a apró apró dolgok, mint a kritika, ide horgonyozhatnak minket a Földre. Mindaddig, amíg túl kritikusak vagyunk, nem léphetünk ki a komfort zónánkból és nem érhetjük el a teljes megvilágosodást.
