Naturmagazin
Kezdőlap | CSALÁD | CSALÁDI LÉLEKMEZŐ | Egyedüllét érzés – Ez nem társaság kérdése: Feloldó gyakorlat

Egyedüllét érzés – Ez nem társaság kérdése: Feloldó gyakorlat

Karácsonykor egyedül lenni minden egyedüllét legnagyobb fokú egyedülléte. Lehet ez a legnagyobb szenvedésünk időszaka és lehet egy olyan időszak is, ami ezen a helyzeten keresztül emel fel az önszeretet magasságaiba. Olyan magasságaiba, amikre nem illik rá az önszeretet szó sem, mert valójában nincs rá szó. Felfoghatjuk az egyedüllétet tragédiának és felfoghatjuk a legjobb segítségnek önmagunk csodáinak megtapasztalásához.

Azt szoktuk hinni, hogy az egyedüllét oka a társaság hiánya. Ha így lenne, akkor társaságban sosem éreznénk magunkat egyedül. Ugye mindenki érezte már magát egyedül társaságban? 🙂 Hihetjük azt is, hogy talán a szeretteink társasága szükséges. Ha így lenne, akkor a szeretteink társaságában sosem éreznénk magunkat egyedül. Ugye előfordult már, hogy velük is érezted már magad egyedül? Ugye olyan is volt már, hogy ismeretlen emberek társaságában viszont nem érezted magad egyedül?

Ugye látszik mennyire nincs köze a társaságnak az egyedüllét érzéshez?

Nem azért érzed magad egyedül, mert nincs veled senki, hanem azért nincs veled senki, mert a lelked mély zugaiban eleve egyedül érzed magad. 

Maga a belső egyedüllét érzés teremti meg a társaság hiányának tapasztalását is, és a társaság ellenére is megmaradó egyedüllét érzést (vonzás törvénye). Nem pedig fordítva. Azaz ahelyett, hogy társaság szervezésre fókuszálnánk, célszerű előbb magunkban feloldani az egyedüllét érzését, ami a tudatalatti mélyén lapul. Erre nagyon sok lehetőség van.

Maga a karácsony nyomógomb, ami a felszínre hozza és alaposan felnagyítja az elnyomott, elrejtett egyedüllét érzéseket. Emiatt ez az időszak a legnagyszerűbb lehetőség ennek a feloldódására. Ehhez megosztok veled egy nagyon erőteljes, egyszerű, gyorsan ható, ámde lelkileg nem könnyű lehetőséget (a sok közül).

Összehasonlításként: mindig lehet a könnyebb utat választani 

A könnyebbik út úgy dönteni, hogy sajnáljuk magunkat, szenvedünk, unatkozunk és bánatosak vagyunk, egyedül. Egy fokkal jobb, mikor lekötjük magunkat, tv-vel, munkával, könyvvel, stb. Ugyanennek a trükkösebb formája a menekülés és az elfojtás pszichikai módszere, melyek nem tudatosan zajlanak bennünk. Ilyenkor úgy menekülünk ki a helyzetből, hogy belekapaszkodunk valamilyen lehetőségbe, pl. barátokkal, ismerősökkel és olyanokkal töltjük a kritikus időszakot, akikkel amúgy nem igazán töltenénk együtt, hacsak nem “vészmegoldásként”. Ez a kritikus időszakban valamiféle megkönnyebbüléssel jár: “hú de jó, hogy nem vagyok egyedül”. Az eredmény azonban egy elfojtó mechanizmus. A könnyebbik út mindegyik esetében az egyedüllét és az attól való félelem tovább él a lelkünk mélyén. A könnyebbik út lehetőségei a túlélést szolgálják, azt viszont igazán jól.  Még azt is hihetjük elmúlt, mert elmúlt a karácsony. Később azonban újra és újra fel fogja ütni a fejét. Vagyis a rövid távú jó érzést fel fogja váltani a rossz érzés, mert a kiváltó ok, az egyedüllétbe vetett hit nem változott meg.

A nehezebbik út az egyedüllét gyökerével való szembenézés

Általánosan félünk az érzéseinktől. Félünk tőlük, mert ezer emléket kapcsolnak be és mert nem tudunk velük mit kezdeni. Csupán emiatt nehéz az egyedüllét gyökerével való szembenézés is. Ha viszont vesszük a bátorságot hozzá, akkor maga a szembenézés meg tud szabadítani az egyedüllét szokott érzésétől és elég hozzá egyszer teljesen “kibírni” a szembenézést.

Ehhez engedd meg magadnak ezt az érzést. Engedd meg magadnak, hogy egyedül maradj, ha már egyszer amúgy is, magától így alakul (ne direkt maradj egyedül, az nem lesz ugyanilyen). Hagyd, hogy a rossz érzés természetes módon erősödjön fel, magától. Hagyd, hogy bontsa ki magától a társ érzéseket is, mint a szomorúság, magány, bánat, stb. Viszont, ha a figyelmed a múltba kalandozna vagy a jövőbe menne, ne hagyd, mert elterelne a lényegről: az érzésben való elmerüléstől.

 

Bizony, ez a kulcs.

Maradj az adott pillanatban, és hagyj minden érzést magától kibontakozni, miközben semmi másra nem figyelsz, csak az érzésekre. Ne tévézz közben, ne csinálj semmit. Sőt inkább csukd be a szemed, hogy teljesen együtt lehess az érzésekkel. Ne feledd, csak figyeled őket. Nem baj, hogy érzed őket és nem baj, hogy rossz érzések. Rendben vannak. Fogadd el, hogy ott vannak és ez rendben van. Ha közben gondolatok jönnek, nem baj, csak ne rájuk figyelj. Hagyd őket továbbmenni.

A teljes figyelmeddel maradj jelen az érzésekben.

Igen, elinte ijesztő lesz, ahogy áramlanak és amilyen rossznak érződnek. Ilyenkor a könnyebbik út abbahagyni a figyelést, mert ez megkönnyebbüléssel jár. Érezni fogod milyen nehéz kibírni ilyenkor, hogy maradj jelen az érzésekben és ne kezdj belemenekülni a másra való figyelésbe. Ez rendben van, tarts ki. Tarts ki, mert ha itt visszafordulsz, kimenekülsz, ez nem szünteti meg az eredendő problémát.  A végéig maradj az érzések figyelésében. Még a testi tünetekkel sem kell foglalkoznod. Ha végigcsinálod, a testi tünetek is eltűnnek, és az összes rossz érzés szertefoszlik. Ez magától történik, ne te akard szétfoszlatni az érzéseket, te csak figyeld őket.

Ha teljesen végigcsináltad, az eredendő egyedüllét érzést, a tőle való félelmet és a kapcsolódó társ rossz érzéseket is, felváltja valami egészen mély, különös, felszabadító, szavakkal le nem írható jó érzés. Ebben pedig már fel sem fog merülni benned, hogy egyedül vagy, legfeljebb az, hogy “ez meg hova lett” :).

Szándékkal nem írtam ide

Mit is fogsz majd érezni, ha végigcsináltad. Mert, akkor elvárással mennél bele a figyelésbe, ami gátolná a folyamatot és az eredményt is.

Meddig tart? Mikor van vége? Ez rajtad múlik. Minél koncentráltabb a figyelmed és minél nagyobb benned a megengedés, elfogadás, a kitartás a feljövő rossz érzések közepette is, és minél kevésbé van mélyen ágyazódva az egyedüllét érzés a tudatalattidban, annál gyorsabban végigmegy a folyamat.

Ha feloldódik benned az egyedüllét érzés, akkor egyedül sem érzed majd magadban az egyedüllétet :).

Ezt a cikket egy kedves kérdező kérdése indította el bennem. Ha te is szeretnél lelki témában cikket, kérlek jelezd. Ha megihlet, megírom neked :).

Fekete Kata természetgyógyász, ThetaHealing tanár, ZYO

Nézd meg ezt is!

Satsang Fekete Katával

Satsang Fekete Katával – Ingyenes: Márc. 23-án

Mi az a Satsang? Ki az a Fekete Kata? Mit történik itt? Miért jön ide az ember?

Honnan tudjam nekem mi a jó gyógyító módszer?

Honnan tudjam nekem mi a jó gyógyító módszer?

Miért nem mindegy minként nézünk a gyógyulási folyamtokra? Mit válasszunk? Kit válasszunk? Légy éber és nyitott a lehetőségekre.

Te mit gondolsz? Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.